Az avarok.
Az avarok.
E területen a VI. századtól kezdve az avarok tűntek fel; ez a harczias vad nép megvetvén lábát a Rábcza és a Rába folyók vidékén, az egykori Arrabonát hatalmas körsánczczal vette körül, honnan ki-kitörve, évtizedeken át rettegésben tartotta a frank birodalmat. Ennek az avargyűrűnek, – melyet az egykorú német írók rhing-nek neveztek, – külső sánczai lenyúltak egyrészt Mezőőrs, másfelől Gönyü határáig.
Nagy Károly császár 791-ben három hadsereget indított az avarok ellen. A derékhad, melyet maga a császár vezetett, öldöklő harczok után egészen a Rábáig hatolt, s az itt levő erődítvényben az avarok utolsó, kétségbeesett küzdelmüket vívták. Véres harczok árán Nagy Károly teljes győzelmet aratott. Az egykor büszke nép békéért rimánkodott, de elveszíté függetlenségét, s a frankok alattvalója lett. Ámde nem tudta elviselni az igát és 799-ben újra fellázadt; közel négy évig tartó hadjárat alatt az avar nép kipusztult, a Duna és a Rába mente elnéptelenedett; ettől kezdve e területet a frankok az avarok pusztáinak nevezték el. Az avarok pusztáira a IX. század folyamán lassanként szlávok telepedtek, a kik már a VI. század végétől kezdve, mindíg nagyobb tömegekben lepték el Pannoniát s az avar uralom megszűntével a IX. század végén a bajorok fenhatósága alá kerültek.
