A Mátra alja.
A Mátra alja.
A „Mátra alja” a Mátra hegység déli lábától, a Zagyva és Tarna folyók között és e folyók melletti lapos területen fekszik.
E része Heves vármegyének Hatvannál kezdődik, nyugatról keleti irányban húzódva, Verpelét–Kápolna–Heves községeknél végződik. Szélességben Gyöngyös város és Jász-Nagy-Kún-Szolnok vármegye határáig terjed. Községei: Hatvan, Csány, Ecséd, Hort, Adács, Atkár, Detk, Gyöngyöshalász, Gyöngyösoroszi, Karácsond, Ludas, Nagyfüged, Nagyréde, Ugra, Kompolt, Verpelét, Feldebrő, Aldebrő, Tófalu, Kápolna, Kál, Dománd, Mezőtárkány, Besenyő, Vámosgyörk, Boczonád, Erdőtelek, Erk, Tarnabod, Tarnaméra, Tarnaörs, Záránk. E vidék nemcsak Heves vármegye, de Magyarország legbiztosabb és legtermékenyebb földje. Fekvése a Mátrától kezdve eleinte hullámos, de később egészen síksággá változik át. Talaja szintén változó. E közvetetlen Mátrarészeken, mint Hatvan, Csány, Heves, Kápolna vidékén fekete homok, néhol sárgás, míg Hort, Karácsond, Tarnaméra vidékén fekete nyirkos kötött talaj, helyenként szíkes foltokkal.
Éghajlata szelíd; a csapadék a Mátrához közelebb eső részeken elegendő, azonban a síkság felé már inkább száraz és egészen az Alföld éghajlatának felel meg.
A föld termőképessége már a talaj jósága által is igen jó; hozzá a vidék gazdáinak intenzivitása a kultúrát magas fokra emelte, úgy hogy gazdasági kulturája Magyarország nyugati részének a kultúrájával hasonlítható össze. Nagyban előmozdították azt a vármegye területén üzemben lévő hatvani és selypi czukorgyárak, hová e vidék nagy kiterjedésében a czukorrépát szállítja, nem törődve a répát fenyegető ormányos bogárral, melynek pusztítása s az ellene való védekezés, sok költséget és veszteséget okoz a gazdáknak, de továbbá a nagy munkabérektől sem riadnak vissza, hogy a kultúrát a gazdaságokban biztosítsák. Ezzel szemben általános a panasz a czukorgyárak ellen, hogy a megfelelő árat, melyet a nyugatmagyarországi czukorgyárak fizetnek, nem adják meg a gazdáknak, holott a czukortartalom épen úgy megvan a mátraalji földek répatermelésében, mint a nyugati vármegyék földjeinek répáiban. A gazdák csak azt az egy előnyt akarják maguknak biztosítani, hogy a friss és szárított szelet visszatérjen a gazdaságba, és módot nyújtson a szarvasmarha jó táplálására és tenyésztésére is. A cukorgyáraktól fizetett árak 1 kor. 60–1 kor. 88 fill., mely a visszaadott nyers szelet mennyiségével változik.
225Termelési ágak: Búza, rozs, árpa, zab, kukoricza, czukorrépa, takarmányrépa, burgonya és a gyöngyösvidéki országhírű törpe fehér bab. A dinnye szintén egyike a legjobban elterjedt terménynek, mely az egész országban az első helyen áll, melyet nemcsak a kisebb gazdák, hanem az uradalmak és nagyobb birtokosok is termelnek. A dinnye-termelésnek tulajdonítható egyrészről, hogy itt a föld értéke oly magas, hogy ma 1200–1600 K. az ára az 1600 -öles holdnak. A földhaszonbér ily hold föld után kicsinyben 60–100 K., míg nagyban 20–30 K. A hevesi görögdinnye már régtől fogva az első helyet foglalja el az országban; de nem Heves vármegyétől vette a nevét, hanem Heves községtől. Ez a dinnye jó ízével lett hírneves és most már Csány és Hatvan, úgyszintén Kál község is osztozik a babérban, a mit annak lehet tulajdonítani, hogy a gazdák a dinnyetermelésnél is a jobb fajok megválasztására törekednek. Sajnos, a dinnyénél is sok ellenséggel kell megküzdeniök, különösen a pajorral, mely nagy mértékben pusztítja a dinnye tövét és fogását s ha azt naponta nem szednék, az egész termést tönkre tenné. Egyedüli pusztítási mód a szedése; e férget azonnal fel lehet ismerni a tő mellett levő fúrásairól, melyek alig egy cm-nyire vannak a föld alatt. Másik ellensége a peronospora, mely egyedül permetezéssel pusztítható el. A permetezés Thanaton-lé, vagy bordeauxi keverék, mit a szőlő-permetezéshez használnak.
A munkás-viszonyok e vidéken sem jók, mert a fővároshoz közel lévén, a szocziálista vezérek igen gyakran szerencséltették e vidéket látogatásaikkal, a minek a természetes következménye a gyakori sztrájk, mely nemcsak az aratási munkáknál szokott előfordulni, hanem a cselédek között is. Hogy mennyire bizonyos az, hogy itt a sztrájk indító oka nem a munkások és gazdasági cselédek rossz megélhetési viszonyában keresendő, hanem tisztán az izgatás következménye, épen ezen a vidéken lehet legtisztábban láthatni. Itt nincs kivándorlás, tehát a munkás talál keresetet. A cselédfizetés egyike az ország legnagyobb cselédbérének és mégis ott ütötte fel a sztrájk a fejét, ama gazdaságokban, a hol e vidéken is a legnagyobb cselédbérek voltak. Az aratási sztrájkokat legjobban ellensúlyozza ama aratógép-szövetkezet megalakulása, mely néhány év óta a hevesmegyei gazdasági egyesület védnöksége alatt alakult. A vidéki gazdák ugyanis a kalászos vetés arányában holdanként egy korona biztosítás czímén befizetett összeggel beszereztek 100 drb. „Dering”-féle aratógépet. E gépek három különböző góczponton vannak elhelyezve. Az aratógép-szövetkezet megalakulásának évében, 1906-ban, az arató-sztrájk több helyen kitört; másnap a szövetkezet karhatalommal 12 géppel jelent ott meg és egy félnapi munka után a sztrájk már megszünt. Az aratási bérek a szokásos 10–11-ik rész-alapon, a föld termőképességéhez mérten. A napszámbérek őszi és téli időben a férfiak 1.40, 2.80 K közt, míg az asszony-napszám 80 fillértől 1.20-ig. A nyári időben a férfi-napszám 1.60–3 K-ig fellép. Megjegyzendő azonban, hogy e vidéken télen-nyáron talál folytonos munkát a munkás, azonkívül a főváros közelségénél fogva, igen sok munkást foglalkoztat.
Az állattenyésztés e vidéken minőségileg igen magas fokon áll, a mi a vidéki gazdaságok intenziv gazdálkodása által, az általánosan elterjedt tejtermelés következtében állott elő. Csaknem minden gazdaság be van rendezve tehenészetre, melynek tejprodukczióját a főváros kapja. Az utóbbi időben beállott magas szarvasmarha-árak, különösen a fejős tehén igen magas ára miatt, ma a gazdaságok a borjúknak legnagyobb részét maguk nevelik föl. E vidék marha-állománya 30.000–35.000 darabból áll. A mi a fajokat illeti, legnagyobbrészt „bonyhádi” fajok, melyeket itt már „szimentáli” bikákkal párosítva, tenyésztenek tovább. Már több gazdaságban „Montafoni” faj is található. Azonban Heves vidékén a magyar faj tenyésztetik legnagyobbrészt. Hogy e vidéken a marhatenyésztés mily magas fokon áll minőség tekintetében, legjobban látható az egyes községek országos vásáraira felhajtott marháknál. Különösen Hatvan vásárjai ma már országos hírűek, hova a külföldi kereskedők is igen gyakran ellátogatnak, és nagy mennyiségben veszik és szállítják a szép és jó fejős teheneket, nem nagy örömére a magyar gazdáknak.
E vidéken a hízlalást csaknem minden gazdaságban rendszeresen űzik és a kihízlalt marhákat legnagyobbrészt, mint elsőrendű árúkat, külföldre szállítják.
A lótenyésztés itt is, mint már az országban általában, alább hagyott. Ma gróf Károlyi Mihály kompolti uradalmában angol félvér- és Fáy József ecsédi 226birtokán van még ilyen félvér-ménes. Itt is csak a régi tradiczió miatt tartják fenn a ménest, de nem a jövedelmezőség miatt. Ezenkívül a birtokosok néhány csikót nevelnek, a kisgazdák pedig csak saját szükségletükre, a fedeztetési állomásokra beosztott állami mének után. E vidéknek legszebb és legnagyobb lótenyésztése van: Dormándon, Kömlőn, Mezőtárkányon, Hevesen, Tarnabodon stb. Disznó és bika-tenyésztés csaknem megszünt; eleinte kisebb falkák imitt-amott találhatók, kivévén a gróf Károlyi uradalmat. Egy időben mozgalom indult meg Hatvanban egy sertés-hizlaló felállítására, mely részvénytársaságként alakult volna meg. Tekintve Hatvant, mint vasúti góczpontot, továbbá a főváros közelségét, ez mindenesetre előmozdítaná a sertéstenyésztést.
A parczellázás e vidéken nagyobb mérveket ölt Hatvan, Csány, Atkár, Tarnaörs, Tarnaméra és Heves határaiban, hol a földet 1200 -öles holdakban 900–1400 K árban vásárolták a kisgazdák. A falvakhoz közel eső részek 200, 400 K-nál is magasabb árakkal cserélnek gazdát.
A dohánytermelést szinte nagy területeken űzik. Különösen mint kerti dohány országos hírű lett a verpeléti és debrői, nemkülönben az ezekkel szomszédos község dohányai. Apró sárga levelűek, melyek az erősebb dohányok vegyítésére és festőanyagnak használtatnak. Eme dohány hozama kat. holdanként 7–8 q, melyet a dohánybeváltási hivatalok 50–80 K. árban váltanak be. Nehezebb dohányként a Szamosháti és a kapadohányt termelik 32–42 K, viszont 40–52 K árban. Len-termelés kezdetleges, csakis egyes nagyobb gazdaságok kísérleteznek vele. Zöldség-termelés lendületet kezd venni és ha a kisgazdák e jó termő homokos földeken a zöldségtermelést folytatnák, mindennél jobb jövedelmet biztosíthatnának magoknak. Heves vármegyében a földmívelésügyi miniszter a Hevesvármegyei gazdasági egyesület kérésére, egy minta bolgár-kertészet felállítására adott engedélyt.
