A tisztviselői hatáskör szabályozása.
A tisztviselői hatáskör szabályozása.
A tisztviselők jogait és kötelességeit eddigelé csupán a konkrét esetekben hozott vármegyei határozatok s a régi gyakorlat szabályozták; az 1831. évben adott tiszti utasítások a mai értelemben vett szervezkedési szabályrendeletnek tekinthetők. Az akkori közigazgatás hű képét tárják elénk! Minden rangú és rendű tisztviselőről megtudjuk, mi volt a joga és kötelessége. Az első alispánnak, a fenyítő törvényszék elnökének, kötelessége volt a vármegyét többször bejárni, a panaszokat orvosolni, útakra, hídakra, epres kertekre, a rabokra felügyeletet gyakorolni, 600a vármegye pénztárait gyakrabban megvizsgálni. A másodalispán, a polgári törvényszék elnöke, hatáskörébe tartozott a katonaügy, útügy. A jegyzők, mint a vármegye pennái, a jegyzőkönyveket vezették, a feliratokat készítették, a levelezések teljesítették. A helytartótanácshoz felküldött jegyzőkönyvek aláírása, az aljegyzők foglalkoztatása, a befolyó pénzekről külön jegyzőkönyvek aláírása, az aljegyzők foglalkoztatása, a befolyó pénzekről külön jegyzőkönyv vezetése, a köz- és kisgyűlések s az úrbéri törvényszékek üléseinek jegyzőkönyveiből a skontró kiírása a főjegyző hatáskörébe tartozott; a fenyítő és polgári perek lajstromának elkészítései az első aljegyzőre hárult. A levéltárnok – mint a levéltár őre – felelős volt a gondjaira bízott iratokért; ő készítette a jegyzőkönyv mutatóit; távolléte idején a levéltár kulcsait a főjegyzőnek tartozott átadni. Az árvásválasztmány jegyzője az árvásválasztmány jegyzőkönyveit vezette s iratait kezelte. A pénztárnok a folyamatban levő perek kezelője volt s reggel 9–12-ig, délután 3–4-ig hivatalos órát tartott. A segédhivatali teendőket a kanczellisták látták el. Legjobban kidomborítják az utasítások a szolgabírák teendőit. A főszolgabíró ügykörébe tartozott: az egész járásban az adó kivetése, az útak készítése, a felsőbb rendeletek kihirdetése és foganatosítása, a megyegyűlések határnapjainak kihirdetése, a bitang marhákról való gondoskodás, a fegyveres hadnagyok kinevezése, az alszolgabírákkal és esküdtekkel félévenként értekezlet tartása, a járásnak az első alispán jóváhagyása mellett való beosztása, szóval az egész járás kormányzása. Az alszolgabírák a rovásos összeírásokat hajtották végre s a gyalog hadnagyokat nevezték ki. Az esküdtek a szolgabíráktól reájuk bízott teendőket végezték. Az ügyészek tiszti kötelességeit a törvények is eléggé körvonalazták. A közgyűlésen őrködtek a tárgyalás „szentsége” fölött s a tiszteletlenül viselkedőket széksértési perbe fogták, nemességi és egyéb oklevelek kihirdetése ügyében véleményt adtak, a vármegyétől reájuk bízott pereket vitték, felügyeletet gyakoroltak a rabok felett s kiszabadulásuk idején elvett ingóságaikat visszaadták. Magángyakorlatot nem volt szabad folytatniok. A főadószedő a vármegye három rendbeli (hadi, verbunk és házi) pénztárának felelős kezelője, a vármegyei fegyvertár főfelügyelője volt. Ő készítette a költségvetéseket, számadásokat s teljesítette a fizetéseket. A számvevő főkötelessége abból állott, hogy a főadószedő és egyéb számadások „megrostálásánál” jelen kellett lennie. Ugyancsak részletesen meghatározzák az utasítások az aladószedők, polgári biztosok, transennális kommisszárius, útigazgató, útbiztosok, mezei biztosok, főorvos, seborvosok, bábák, mérnök, selyem felügyelő, udvari kapitány teendőit is. (1831. év 172. sz. 200. vmjkl).
