Congeria-képlet. Pannon képlet.
Congeria-képlet. Pannon képlet.
Ezen új átalakúlás, mely természetesen ismét a vízi állatvilág gyökeres változását vonta maga után, egy új földtani képlet keletkezésében nyeri kifejezését. A legjellemzőbb kagylónemétől a neogen e harmadik emelete a Congeria-képlet nevét nyerte. Kissé tágasabb értelemben, azaz hozzászámitom a közvetlen reá következő rétegeket is, a magyar geologusok czélszerűnek találták, az egész képletre új nevet, t. i. a pannoniai képlet nevet alkalmazni. Ily értelemben a pannoniai emelethez számítjuk mindazon agyagos, homokos és kavicsos lerakodmányokat, melyek úgy a mediterrán, mint e szármát rétegeket elfedve a megye legnagyobb részében, kivált a nyugati felében, a mai napi altalajt képezik és oly vidékeken is, hol a későbbi kor hordaléka bevágásokban mindenütt előtűnnek. E képlet alsó része mindenütt a sekély édesvízi (talán még kissé sótartalmú) tóban való lerakodás jellegét viseli; ebben a képlékeny agyag és a finom homok uralkodik és sok helyen a mocsári növényzet maradványai, mint csekély vastagságú lignittelepek mutatkoznak. A magasabb rétegek már inkább a sebesebb mozgásban levő víz hatását mutatják: durvább homok- és kavicslerakodások, a folyóvízi lerakodásokat jellemző minőséggel, arról tanúskodnak, hogy a tóból lassankint szárazföld lett, melyet számos folyó szelt át. A dolgok ezen állapota fokozatos átmenetet képez a negyedik korszakba, t. i. a diluvium idejébe. De mielőtt erre áttérnék, szükséges még a pannonemelet érdekes állatvilágára, nemkülönben ezen kor vulkáni tüneményeire egy pillantást vetnünk. Az alsórendü állatvilág maradékait e rétegekben elég ritkán, alig három-négy helyen sikerült találni. Stegersbach, Vörösvár, 482Drumoly és még egy-két pont kagyló- és csigahéjakat szolgáltattak, melyek között a congeria- és cardium-fajok a leggyakoriabbak. Ha ezen állatmaradványok, e képlet felismerésére jó szolgálatot tettek, nagyobb és általánosabb érdeket költöttek azon nagy emlős állatok csontmaradékai, melyek a hatvanas évek elején Baltaváron fedeztettek fel.
Egy régen kiveszett állatvilág, melyben mégis a mai fajok őseire ismerünk, tárul fel itt előttünk és ha ezen nyomok segítségével képzeletünk vissza akarja varázsolni e vidék harmadkori lakóit, benépesítheti az édesvízi tó mocsáros partjait a Dinotheríum és Rhinoceros lomha alakjaival, a ligeteket legelő Antilopokkal és Hipparionokkal, az örökzöld tölgy és kámforfa erdőket turkáló vaddisznókkal; megmutatja nekünk e békés állatok rettenetes ellenségét is, a Machairodus cultridens nevü hatalmas ragadozót és a Hyaena hypparionum üvöltő falkáit. Mert mindezen állatfajok csonttöredékeit tartalmazza a baltavári agyagtelep, mely e lelet következtében oly fontosságra és hírnévre tett szert, mint kortársai, a görögországi Pikerni és a német Eppelsheim miocen lelhelyei.
A KEMENESALJA ÉS A SÁG-HEGY. Saját felvételünk.
A neogénkornak ezen utolsó szaka még azért is felette nevezetes megyénk geologiájára nézve, hogy a vulkáni erő, mely mindeddig e vidéken még nem nyílvánúlt, a congéría-agyag lerakodása után rögtön fölelevenedett és számos ponton nagyszerü kitörésekben nyílvánúlván, új domb és hegyalakokat hozott létre.
