Hermann Róbert: DEÁK FERENC TEVÉKENYSÉGE 1848 OKTÓBERÉTŐL A SZABADSÁGHARC VÉGÉIG
185Hermann Róbert:
DEÁK FERENC TEVÉKENYSÉGE 1848 OKTÓBERÉTŐL A SZABADSÁGHARC VÉGÉIG
DEÁK FERENC TEVÉKENYSÉGE 1848 OKTÓBERÉTŐL A SZABADSÁGHARC VÉGÉIG
“Deák, mint státusférfiú, nem bátor, hanem bölcs. Tagadhatlanul legjobb magyar politikus, kinek jóslatai matematikai pontossággal teljesednek. Eleme a béke és rend; hol ez megszűnik, ő nincs többé helyén. De mindent elkövet, hogy meg ne szűnjék. Nem forradalmi ember, s a polgári háború viharai közt megszűnt jelentősége. Szerepe ki volt játszva, midőn a forradalom fekete madarainak szárnycsattogása, a testvérgyilkos ágyúk dörgése kezdődött. Hitszegéstől irtózik a becsületes, ős tisztaságú kebel, s annak ellenében nincs fegyvere. Mérsékelni, őrizni a szirtektől, ez az ő feladása. Elméletben addig viszi elveinek következéseit, meddig csak okosan lehet, de az életben, a gyakorlatban csak annyit kíván, mennyit megnyerhet. Aranyos éggolyókra sohasem ül, s holdvilágba nem utazik; jár azon földön, melyet ismer, melyen léptei biztosak. Ha e bölcsességgel több bátorságot köt össze, talán megmentheté hazája hajóját a töréstől, melyet, midőn mentori keze megzsibbadt, a viharok azonnal szirtre ragadtak. Ő, midőn a szárnyas paripák tüskén-bokron keresztül kezdék ragadni a sima útról kitérített kocsit, nem tartá jónak mérséklet kezével nyúlni a neki eresztett gyeplőkhez” – írta 1850-ben Deákról volt munkatársa, Tóth Lőrinc.494 Deák 1848 szeptember végét követő ténykedéséről aligha lehet jobb jellemzést adni, mint ez a néhány sor. Ugyanakkor a Deák-mítosz egyik első példája is e jellemrajz. Hiszen 1848 szeptembere után nagyobb erők mozgatták a magyar politikát, hogy sem egy még oly zseniális politikus fellépése megfordíthatta volna a dolgok menetét. Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy az újabb kutatások alapján találjunk választ arra a kérdésre, miként jellemezhető Deák működése a szabadságharc időszakában.495
Tóth Lőrinc 37. p.
A Deákkal kapcsolatos életrajzi irodalom ezen a téren mindmáig nemigen haladta meg Ferenczi Zoltán klasszikus összefoglalóját. Ferenczi II. 195-223. p. Tanulmányomban az elmúlt évtizedekben előkerült újabb adatok, és a Ferenczi által nem hasznosított források alapján foglalom össze ennek az időszaknak a történetét. Az újabb irodalomból kiemelendők a következő munkák, amelyek azonban mindössze néhány oldalban foglalkoznak az általam tárgyalt periódussal: Sarlós Béla; Tanulmányok Deák Ferencről. Zalaegerszeg, 1976.; Fekete Sándor; Sándor Pál; Sarlós Béla: Deák és a kiegyezés. Bp., 1987.; Takács Péter; Körmöczi Katalin; Sándor Pál: Deák Ferenc[,] a történelmi személyiség. Századok, 1993/1.; Király Béla; Deák Ferenc, a liberális politikus. A Zalaegerszegi Liberális Klub konferenciája, 1993. szeptember. TWINS Konferencia-Füzetek 4. Bp., 1994.; Molnár András: Deák Ferenc. Bp., 1998. A forrásanyag érdemi bővülésére sem került sor, a megjelent Deák-kiadványok közül csupán egyben találunk a tárgyalt periódusra vonatkozó újabb adatokat. Kiss Gábor – Molnár András.
A hallgatag Deák
Kossuth és Deák – avagy kié legyen a gyeplő?
A békekövetség
Deák 1849 első hónapjaiban
Visszatérni vagy távolmaradni?
A szabadságharc után
Rövidítések jegyzéke
