I. 5. A felmérések alapja

Full text search

I. 5. A felmérések alapja
Mint arról már esett szó, az Osztrák Birodalom I. katonai felmérése nem egységes, összefüggő térképmű, hanem a tagországok illetve tartományok részletfelméréseinek sorozata, amelyek nélkülözték a geodéziai alapokat. A felmérés célja az volt, hogy olyan részletes térképeket készítsenek, amelyek a megbízható tájékozódást szolgálják, és a katonai célokat is kielégítik. A térképezés módja aszerint változott, hogy milyen volt a rendelkezésre álló alapanyag. Ha korábban már született a területről viszonylag részletes, megbízható térkép, à la vue, vagyis szemmérték szerint történt a felmérési szelvények elkészítése. A megbízhatónak tartott pontokat (templomtornyok, települések) átszerkesztették a felmérési méretarányba – 1:28 800 –, majd lelépés és becslés alapján, „à la vue” berajzolták a részletpontokat. Így történt Szilézia, a Cseh Királyság29 és a Morva Őrgrófság30 esetében. Az „à la vue” módszert alapvetően csak az I. katonai felmérés kezdeti szakaszában alkalmazták (Sziléziát 1763-ban, a Cseh Királyságot 1764–1767, a Morva Őrgrófságot 1764–1768 között mérték fel), ezt követően előtérbe került a mérőasztalos felmérés, és legfeljebb a részletpontok, illetve a domborzat ábrázolásánál alkalmazták az „à la vue” módszert. E három korai felmérés egyébként a későbbiekben, de még az I. felmérés ideje alatt, helyesbítésre került (Szilézia 1780-ban, a Cseh Királyság 1780–1783, a Morva Őrgrófság 1779–1781 között; ld. a 2. sz. táblázatot).
A felhasznált térkép a következő volt: Johann Christoph Müller: Mappa Chorographica novissima et Completissima Totius Regni Bohemiae... (M = 1:230 000) 1720. 25 szelvény, egyenként 28×33 cm. HT jelzet: B IX a 80.
A felhasznált térkép a következő volt: Johann Christoph Müller: Tabula Generalis Marchionatus Moraviae... (M = 1:180 000) 1716]. 4 szelvény összemontírozva, 97×137 cm. HT jelzet: B IX a 152.
A gazdaságilag különösen fontos területeken, mint pl. a Temesi Bánságban és a katonai határőrvidékeken, a telkek, birtokok, művelési ágak kimutatására úgynevezett gazdasági felméréseket végeztek, szintén katonák irányításával. A felmérések méretaránya a katonai felmérések méretarányának négyszerese volt, 1 bécsi hüvelyk:100 bécsi öl, azaz 1:7200. A felmérést mérőasztallal végezték, de a grafikus irányzás és metszés helyett többnyire optikai irányzást és (mérőlánccal, -kötéllel, -rúddal végrehajtott) hosszmérést végeztek. A gazdasági felvételek felhasználásával készültek el aztán a katonai felmérés 1:28 800 méretarányú szelvényei. Így történt a Temesi Bánság és a Horvát–Szlavón Határőrvidék felmérési szelvényei esetében, ahol a gazdasági felvételek a katonai felméréssel párhuzamosan folytak, és az utóbbi gyakran előbb készült el. Szintén gazdasági felmérésen alapult az Erdélyi Nagyfejedelemség felmérése, de mérőasztal-felméréssel kombinálva, 1:28 800 méretarányban. Ezek az „öszvér” megoldások is a felmérések korábbi időszakaira voltak jellemzők.
Miután az országok, tartományok nagy részénél nem állt rendelkezésre megfelelő alaptérkép, illetve – valószínűleg a felméréssel kapcsolatos tapasztalatok alapján – a követelmények is növekedtek, a legelterjedtebb a grafikus háromszögelés alapján, mérőasztal-eljárással történő felmérés volt, de a munka folyamán ez is sokat fejlődött.31 Bár a felmérésekkel párhuzamosan, 1762–1768 között már folytak a Mária Terézia rendeletére Josef Liesganig jezsuita pap32 által irányított háromszögelési munkálatok – elsősorban fokmérés céljára –az adatok felhasználására (alapvonalak átvétele és a budai meridián mentén végzett háromszögelés) a magyarországi felmérésnél nincs bizonyíték. Galícia felmérésénél 1772–1774-ben azonban felhasználták a Liesganig-féle háromszögelés adatait, annak alapján indultak meg az 1775–1778 között folyó előmunkálatok, amelyet végleg 1779–1783 között fejeztek be.
A legnagyobb fejlődést az először a Magyar Királyság felmérésénél alkalmazott Dumont-féle mérőasztal jelentette, leírását ld. később.
Joseph Liesganig (1719–1799) javasolta az I. katonai felmérés egységes megalapozását. A fokmérési célokból a bécsi és budai meridiánok mentén mért háromszögelési lánc meghosszabbítását javasolta a Birodalom határáig, azokra merőlegesen pedig még három háromszögelési lánc kialakítását tervezte. Terve nem került kivitelezésre, habár a II. katonai katonai felméréskor a háromszögelési lánc kialakításához a bécsújhelyi alapvonalat felhasználták. Nischer, 1925. 76–80. o.
Magyarországon 1766-ban indultak a felmérési munkák Máramarosban, Szepesben és a felső-magyarországi vármegyékben, felmérésük mérőasztal-eljárással történt. Ezeket a szelvényeket később, 1784-ben újra szelvényezték, átdolgozták és Magyar Királyság egységes felméréséhez sorolták, de az alaptérképek már készen voltak.
Alsó- és Felső-Ausztria, valamint a Báni Határőrvidék és Szlavónia felmérése szintén mérőasztal-eljárással történt. 1782-tól a mérőasztal-felmérésben minőségi fejlődést jelentett a Dumont-féle mérőasztal alkalmazása, amelyet a magyarországi alkalmazáson túl Horvátország és Belső-Ausztria felmérésénél is használtak.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi