AI OSTROMA
AI OSTROMA
Ai vagy Hai nyomait is megtalálták a régészek, és ásatásaik itt is hasonló eredményhez vezettek: Kr. e. 2400-ban a város elpusztult, és soha többé nem építették fel, még lakni sem lakták ezerkétszáz éven át.
A hadicsel tehát, amellyel Isten tanácsára Józsué bevette a várost, maga is mondai esemény, bár önmagában igen hihetőnek tetszik. Könnyen lehet, hogy a honfoglaló harcok során valahol másutt valóban alkalmazták. Mert ha van ezeknek a harcoknak történelmi alapja – s valamennyi bizonyosan van –, akkor a zsidó seregek vagy úgy érhettek célt, mint Jerikónál, vagy úgy, mint Ainál: vagy csoda segítségével, vagy pedig csellel, az ellenséget sík hadszíntérre csalva. Az ugyanis szinte elképzelhetetlen, hogy gyalogos seregek minden ostromfelszerelés nélkül bevegyék az erős, jól kiépített és védett kánaáni erődvárosokat. Egy-két esetben talán, de sorozatban aligha. Egyszer például – ez már a Bírák könyvében maradt fenn – a mezőn fogták el Bétel egyik lakóját, s fenyegetésükre az kivallotta, hol van a város titkos bejárata, így hatoltak be és foglalták el a zsidók Bételt.
Az elfoglalt városokra Isten héremet mondott, hadiátkot: minden lakóját, sőt minden állatát le kellett ölniük, a zsákmányt pedig hol megtarthatták, hol azt is Istennek kellett szentelni, azaz a templom kincstárába helyezni. Ákán története jelzi, mily szigorú büntetés várt arra, aki a héremet megszegte.
A véres öldöklés, amelyet a zsidók vittek véghez minden meghódított városban, még borzalmakban bővelkedő századunk emberét is megdöbbenti. Igaz, hogy abban a korban ez volt a hadviselés megszokott módja, a győztes akhájok sem bántak sokkal kíméletesebben Trója lakóival, bár ők inkább rabszolgákat zsákmányoltak, s ezért nem öltek halomra mindenkit. S nem kell azért készpénznek vennünk a Bibliában közölt számadatokat sem, hogy például Ainak tizenkétezer lakóját mészárolták le a győztesek. Ahogyan ezt már a mózesi történetben is gyakorta láttuk, a szent írók könnyedén vetették el a sulykot, ha a zsidóság létszámát vagy hadicselekményeik jelentőségét – s ami ezzel egyet jelent, Jahve segítségének hatékonyságát – akarták kiemelni. Inkább az a zavarba ejtő, hogy ezt a teméntelen szörnyűséget – akár véghezvitték, akár nem vagy nem ilyen méretekben – Istenükre hárították, az ő parancsának tulajdonították, s azzal igazolták.
