JERIKÓ MEGVÉTELE
JERIKÓ MEGVÉTELE
A Jordán kiapadása a zsidó sereg előtt magyarázható éppenséggel természetes okokkal is. A Jerikótól északra eső szakaszon a folyó szűk sziklakanyonon halad át, és egy földrengés nyomán támadt hegyomlás könnyen elzárhatja az útját, ahogy ez bizonyára nemegyszer megtörtént az idők folyamán, legutoljára 1927-ben. Ekkor a folyó alsó szakasza huszonnégy órára majdnem teljesen kiapadt.
Ilyen magyarázatra azonban nincsen szükség. „Valódi” csodával van dolgunk, vagyis olyan legendás eseménnyel, amely kisebb méretben megismétli Mózes csodás tettét, a tenger kettéválasztását. Az Írás ezzel hangsúlyozza, hogy Józsué éppoly kedves embere Jahvénak, mint elődje volt. Később majd Illés és Elizeus próféták kedvéért is megteszi ugyanezt a csodát az Úr.
Az Ígéret Földjére való belépés, a honfoglaló harc megkezdése előtt még egy fontos aktus zajlik le: a férfiakat körül kell metélni, mert ez elmaradt a vándorlás évei alatt.
Érdemes kissé elidőzni ennél a meghökkentő mozzanatnál. Nem az enyhén groteszk képre gondolok: a hatalmas férfihadról lemetélt előbőrökből akkora halom magaslik fel, amelyről a helyet utóbb el lehet nevezni. Nem, a meghökkentő az, hogy az alatt a negyven év alatt, amelynek folyamán az Úr mindvégig jelen volt a táborban, és a vallás előírásait aggályosan betartották – tudjuk, Mózes tűzzel és vassal betartatta –, nos, ezalatt épp csak ezt a roppant fontos tennivalót hanyagolták el? Amelyről az Úr azt mondotta Ábrahámnak, hogy a közte és a nép között való szövetség jele, és hogy a körülmetéletlent ki kell vetni a nép közül?
Még különösebbé válik a dolog, ha alaposan végigolvassuk a Bibliában Mózes történetét és a nevéhez kapcsolódó törvényeket, s rádöbbenünk, hogy szó sem esik bennük a körülmetélkedésről! Nem csupán a tízparancsolatból hiányzik, hanem az olykor roppantul aprólékos törvények és előírások ezrei között sem bukkanunk semmiféle említésére. Azazhogy találunk egyetlenegy közvetett utalást a Leviták könyvében, de ez bízvást lehet későbbi betoldás, hiszen jól láttuk, hogy a mózesi törvények elég tekintélyes része feltétlenül későbbi korok viszonyaira utal, s csak tekintély okáért kapcsolták őket utóbb össze Mózes nevével.
Mi több: arra sincs semmi bibliai támpontunk, hogy maga Mózes körülmetélkedett-e. Emlékezhetünk rá, hogy amidőn az Úr parancsára Egyiptomba tartott, egy éjszakán Cippóra, a felesége körülmetélte Mózes fiát, hogy kiengesztelje az Urat (vagy valami démont), aki férje életére tört. Ez azonban aligha volt az ábrahámi értelemben vett körülmetélés, sokkal inkább az ártó szellem eltávolítását célzó mágikus szertartás, amelyhez a midiáni főpap, Jetró leánya bizonyára jól értett.
Ezek után aligha túl merész feltevés, hogy a Mózes vezetésével a puszták felől érkező Jahve-hitű törzsek egyáltalán nem ismerték vagy legalábbis nem gyakorolták a körülmetélés szertartását. Csak utólag tették magukévá, amikor a helyben élő Elóhím-hitű népelemekkel törzsszövetségre léptek, és a maguk hagyományait az Ábrahámról és a pátriárkákról szóló hagyományokkal egyesítették. Ha tehát valóban végbement egy ilyen ünnepélyes és tömeges körülmetélkedés, amiben nincs komoly okunk kételkedni, az talán más helyen és más alkalommal történt; valószínűleg inkább a törzsszövetség megkötése alkalmával, például azon a szikemi gyűlésen, amelyről a Józsué-történet végén olvashatunk. Így, ahogy a Bibliában áll, persze jóval hatásosabb és drámaibb mozzanatnak hat – mint majd rövidesen meglátjuk, nem ez az egyetlen legendás mozzanat Józsué históriájában.
A zsidó seregeknek nem kellett megostromolniuk Jerikót, könnyűszerrel behatoltak a városba a fal omladékain. Lehet, hogy ez meg is felel a történelmi valóságnak, bár ami a falomlasztó trombitazengés csodáját illeti, azt ki-ki hitének megfelelően értelmezheti.
A régészeti feltárások során ugyanis e roppant fontos és ősi kultúrájú kánaáni város romjai közt nem sikerült Kr. e. XIII. század körüli várfalak nyomára bukkanni, márpedig az idő tájt mehetett végbe az ostrom. Egyes feltételezések szerint a korábbi falak – esetleg földrengés folytán – már századokkal előbb leomlottak. Bizonyosságra nem lehet jutni, mert a kérdéses talajrétegeket az erózió jóvátehetetlenül megrongálta. Annyi bizonyos, hogy miután a zsidók elfoglalták, a város sok évszázadra lakatlan maradt.
