A székelyek radnóti táborából, nov. 7.
A székelyek radnóti táborából, nov. 7.
F. hó 3-kán értem e táborba. Itt a székelyek ereje, mellyről eddig magasabb fogalmam volt, számra az ezer főt meghaladta ugyan, de köztök csak 158 csiki rendes határőr volt. Megérkezésünk a tisztekben reményt gerjesztett, hogy általunk lándsásaik éjenkénti távozása, – mit egy rézben a tiszteknek ha nem is rosz szándéka, de minden esetre eszélytelensége okozott – meg fog gátoltatni. Azonban embereik szellemi erejének jó irányban fejlesztése annyira el volt hanyagolva, hogy más éjjel ismét százanként menekűltek meg – mint ők nevezék – siralomházukból.
6-kán délben, midőn az ellenség (nehéz lovasok, oláh határőrök, és szász nemzetőrök) a szemben levő hegyről jól rendezett sorokban közeledett felénk, 24-en küldeténk Pünkösdi várnagy által a legalább 250 nehéz lovassal biró ellenség fogadására, miben lehetetlen volt az árúlás előjeleit nem látnunk. Illy csekély erővel visszavonúlni kényteleníttetvén, ez s az ellenség portyázó tüzelése a lándsásoktól az önbizalom utósó szikráját is kioltá. Most Pünkösdi őrnagy pardont kért, kardját átadá s a fehér lobogó sirszellemként lebegett Radnót váracskájának egyik ablakán. A csiki fegyveres határőrök, miután lövéseik már 13 ellenséget leterítettek, ágyúzással fenyegetés és kardlapozás által tiltatván el a tüzeléstől, hogy lefegyvereztetésöket elkerüljék, kénytelenek voltak a már megiramlott lándsások után rohanni.
A Maroson átkelést eszközlő komp egymásután több ízben menekülni ohajtó s jajveszéklő nők, aggok s gyermekek siralmától hangzott, s a bele tódúlók súlya alatt csak nem elmerűlt.
A folyón átkelvén, Radnóttól félórányira összegyülekezénk s a m.-vásárhelyi eseményeket még nem tudván, utunkat e város felé vettük. Bergenyén hallók nagy megütközéssel, hogy M.-Vásárhely 5-kén Gedeon által bevétetett. A hallott részletesb adatokból nevezetesbek: hogy önkényteseink 2 vagy 3 ágyút elfoglaltak, de megtartani nem volt elég erejök, hogy az elvesztett csata után lovas és gyalog honvédeink lefegyvereztettek.
A székely tábor még ez estve Mező-Bándra vonult, de mi más nap reggel már nem találtuk ott. Egy rész, mint hallók, néhány huszárral Forda felé tart, a többiek megoszolva czél és irány nélkül tévelyegnek. – Egy Kossuth-huszár.
