Olympiai játékok Schweizban.
Olympiai játékok Schweizban.
A hajdani dicső Görögország fainak szabadság és honszeretete, melly Hellast felvirágoztatá, nemzeti, főleg olympiai játékok által tápláltatott, erősíttetett. Azt gondolám, hogy az elenyészett görög dicsőség romain, e játékoknak is csak emléke maradt fen: azonban utazásomban ellenkezőt tapasztalék. Van Európában egy kis szabad nép, melly közel a felhőkhez, a havasok virágai közt honszerelmében üdvözűl, mellynek lábai épen úgy mentek a zsarnokság bilincseitől, mint hegyeinek örökszűz csúcsai emberi nyomoktól. Több mint hat századon át küzdött e kis hon a despotismussal, melly rajta árvizként elömlött, de mindannyiszor megszégyenülve tömegekben üzetett ki a bátor faj által. E rabigát nem ismerő, s közepette a szentnek canonizált monarchiáknak mindig köztársaságban élő szabad népet Helvetia bérczei nevelik s ápolják. – Vágyaim mindig vonzának e vadregényes hon felé, látni egyszerre tavaszt és telet, virágokat és hótömegeket; hallani a lavinák ropogásait, a havasi kürtök s a csengetyűs nyájak kedves zenéjét, s közbenközben a boldog szabad nép ömlengő „laudi”-ját s vágyam valahára teljesűlt, Schweizot meglátogatám; s bár a köztársaságban dúló egyenetlenség és pártviszály, a centralisatiót akadályozó cantonok avas rendszere, s e miatti polgárháború kissé kedvetlenűl hatottak rám s csökkenték a köztársasághozi rokonszenvemet: mégis találtam kebelében olly szép szokást – mondhatnám intézetet – melly az egymástól független cantonok fiai közt létező, s leginkább vész idején kitűnő összetartásnak s hazájukérti nemes önfeláldozásnak talpköve. Schweizban ugyanis régóta nagy gond fordíttatott a testgyakorlatra, nemcsak a nevelő intézetekben, hanem a szülői házaknál is. Nincs város, hol illy gyakorló intézet nem léteznék, hol a növendékek testi erejök edzésében s ügyességök kifejtésében egymással nemesen ne vetélkedjenek. Az illy intézetekből kikerült ifjak pályájuk végeztével is gyakorolják magukat a gymnasticában, s évenként a közmegegyezés szerint kijelölt városban egybegyülve, egymássali erős és kitartó vetélkedés közt mutatják be honuknak gyakorlottságukat.
Ezen gyakorlatokat vívó ünnepélynek (Turnierfest) nevezik. Egy illy vívó ünnepélynek valék szemtanúja folyó év julius 26., 27., 28. napjaiban Básel városában 26-dikán gyültek ide a vívók, Schaffhausen, Zürich, Thurgau, St. Gallen, Appenzell, Glarus, Aarau, Bern, Neufchatel, Waadt, Genf, Graubünden s Básel cantonokból; de Luzern, Zug Uri, Unterwalden, Tessino, Wallis s Freyburg contoniak közől egy sem volt jelen. Lovagi ős ékességben fogadá be Básel városa az egymást érő csapatokat; az utczákon szerteszét zöld koszorúkból alkotott kapukon függő üdvözlő iratok köszönték a gyülő ifjú vívó sereget, melly végre Kis-Báselben, a vívó tér közepén felállított s báseli hölgyek készítette jutalmakkal, s az összegyült ifjak zászlóival ékesített kunyhó körűl állapodott meg. Az öszvetalálkozás első pillanataiban érdekes barátsági szövetségre s öszvetartásra indító beszédekkel üdvözölték egymást a több mint 800-ra menő ifjú daliák. Délutáni 2 órakor a már előre számukra rendelt szállásaikra tértek, megebédeltek, s 4 órakor a St. Jacob nevű helység és Básel város közti emlékoszlopnál – hol 1444-ben 2000 helvéta, 15000 franczia ellenében harczolva győzetlenűl elesett – egymást ismét honszeretetre buzdítván, este szállásaikra nemzeti énekek s zene kiséretében visszatértek. Másnap julius 27-kén kezdődött a testgyakorlati vetély: kötélen s rudakon mászások, ugrások, kötelek végére erősített vaskarikák közti fordúlatok, bakkra s átugrás, birkozás, versenyfutás, öklözés, bajvívás, dárdahajigálás czélbalövés; és e vita tartott reg. 6 órától d. u. 2-ig, a mikor ismét katonai rendben szállásukra térve megebédeltek, s ebéd után estig a szomszéd hegységre rándúltak ki s zene közt tértek vissza nyugalomra. Jul. 28-kán folytattatott a vetély s a különböző vidékekből kinevezett biráló választmány által legszorosb figyelemmel kísértetett d. u. 3 óráig. Ekkor a választmány összeülvén, a jutalmakat megitélte; heten első- 15-en másod- s több mint 20-an harmadrendű jutalomra méltattak. A jutalomosztás igy történt. A harcztér közepén állott kunyhóba hölgyek mentek be, kik a jutalmakat ajándékozták. Most a biráló választmány elnöke rövid beszéd után olvasta az első jutalmazott vívó nevét, a néző sokaság éljenzése közt; mire az a kunyhóba vezető lépcsök fekső fokán az első adományzó hölgytől zöld koszorúval megkoronáztatott s a kunyhó nyilásain függött jutalmak közől kettőt választott tetszése szerint; ez történt hat társaival is, csak hogy ezek csupán egy jutalmat választhattak, s mikor amannak megkoszorúzásakor kétezekénél csak egy ágyúdurranás történt, a Rajnaparton. A másod- s harmad-rendű jutalmazottak annyival estek ezeknél hátrább, hogy sem koszorúval sem ágyúdurranással nem tiszteltettek meg, s csak a jutalommal tartoztak megelégedni. E jutalmak nem voltak valami drága adományok, hanem egyszerűek, s mindöszve is himzett vadász-, útitárczák, dohány-, pénzzacskókból s más ifjakat illető női művekből állottak. Végűl ismét a biráló választmány elnöke honszeretetre buzdító beszédet tartott a vívókhoz, figyelmeztetve őket arra, hogy, ha a haza kivánandja, szerzett ügyességöket s étlöket érette feláldozzák. Erre az egész hallgatóság, szokás szerint, a vívott sereg pedig katonai rendben, Kis-Baselből, zene s a Rajna hidjáni átmenetkor a parton állott két ágyú egymást felváltó durranásai közt, Nagy-Báselbe s innét, elbucsúzás után, kiki hazájába tért. E nemzeti ünnepély, mellynek köszönheti Schweiz egy részben szabadságának fenállását, elővarázslá elmémben az olympiai játékokat, s fogadást tettem, hogy azt közzé tenni el nem mulasztom, s illy honszeretetre indító példa által hazámfiait testgyakorlatokra s évenként tartandó hasonló ünnepélyekre, s ennek folytában, honérti önfeláldozásra buzdítandom.
Hazánk reményei! nemes ifjak! álljatok illy társaságokba, s mihelyt honunk, ha isten segít! árúlóink ármányától vitéz fegyvereink által megszabadúl, tegyétek azt, mit a vitéz schweizi nép, mellyet itt példányúl feltünteték, a hazáért tesz s tenni soha el nem múlasztand! – Roztomili József, hittanjelölt.
