– Csak eltelhetett valamiképpen az idő, mert hiszen nagyon mulatságos az ilyen vasúti étterem, ahol annyi mindenféle ember megfordul. Mi a kályha mellett ültünk, a sarokasztalnál, ahol csak kivételes vendégek kapnak helyet. Innen jól látni mindent, ami a restaurációban történik. Jönnek-mennek az utasok, egyik szalad a batyujával,372 a másik komótosan lépeget, mintha szerződése volna a masinisztával, hogy okvetlenül megvárja. Különösen az asszonyok bolondok mindenféle vasúti elutazáskor. Futnak szegények, már félórával előbb, mielőtt a vonat indulna. Laci bácsi nagyokat is nevetett ezeken az asszonyokon. „Hová, hová, lelkem?” – kérdezgette őket, de az asszonyoknak nem volt idejük felelni
– A vén huncutnak – mond Sztárayné – De halljuk, mi történt tovább, amikor a söröshordó elfogyott?
– Ekkor jött el a kállai vonat indulásának ideje. Andrási barátunk, aki valóban komoly és meggondolt ember, kijelentette, hogy Kállóban tud egy vendéglőt, ahol mindnyájan úgy fogjuk magunkat érezni, mint a mennyországban. Komoly ember, komoly szava. Nem sokáig gondolkozhattunk, mert a vonat éppen indulóban volt, de a kedvünkért darabig várakozott, amíg jegyeinket megváltottuk.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.