bebújik
bebújik tárgyatlan ige, (régies, tájszó, irodalmi nyelvben) bebúvik, (ritka) bebú, bebúj
1. Rendsz. elrejtőzés végett vmely szűk, kényelmetlen helyre v. nagy tömegű anyagba, anyag közé bújik. Bebújik a földbe, homokba, az iszapba; bebújik a kéménybe, lyukba; bebújik a bokorba, kukoricásba, sűrűbe; bebújik az ágak, a gallyak, lombok, rőzse közé; bebújik a szalmába, szénába, a szalma, széna közé; bebújik az ágy alá, a szekrénybe, a szekrény háta mögé. Bújjatok be ide a sűrűbe, ruhát cserélni. (Mikszáth Kálmán)
2. Bebújik az ágyba: ágyba fekszik és magára húzza a takarót. Bebújtam az ágyba és kimerülten elaludtam. (Gelléri Andor Endre) || a. Bebújik vmibe: ruhát, lábbelit vesz fel. Bebújt az ünneplő ruhájába.
3. <Szűk v. alacsony helyen, résen át> bújva bemegy, behatol vhova. Bebújik az ablakon, a lyukon, a nyíláson; bebújik a kunyhóba, a sátorba.
4. (bizalmas, tréfás) Bújj be!: <a belépés engedélyezéseként válaszul ajtón való kopogtatásra, zörgetésre>. Az inas az előszoba ajtajának hangos döngetéséből kiösmerve a vendégek szalonképességét, gondatlanul kiáltja; Bújj be no! (Vas Gereben)
Szólás(ok): ld. egérlyuk, fúrólyuk.
bebújás; bebújó; bebújtat.
