buzogány
buzogány főnév -t, -ok, -a
1. (történettudomány) Rövid nyelű, tömör ércgombban v. szöges, görcsös bunkóban végződő, ütésre, sújtásra haszn. régi fegyver. Kurta, szeges buzogány; ® örvös buzogány; ® tollas buzogány; a buzogány tolla ¬. Kardot forgat és baljával Súlyos, görcsös buzogányt, – Így várja be a pogányt. (Kisfaludy Sándor) A kezében … láncra kötött szöges buzogány. A buzogány feje láncon lóg. (Gárdonyi Géza)
2. (néprajz, régies) Kurta nyelű bunkósbot; főleg betyárok viselték szűr ujjába dugva v. szíjon szűr alatt.
3. <Növényeken> olyan összetett virágzat v. termés (buga), mely a kocsány körül henger v. gömb alakban helyezkedik el az ezt hordó szárral együtt. A gyékény, a hagyma, a nád, a sás buzogánya. Megyen vala ingó | Partjain a Sárnak, mely sással, rőt buzogánnyal | És suhogó náddal koszorúzva tekerge. (Vörösmarty Mihály) Egyszeribe itt lesz ő is. Csak buzogányt vág amott. (Tolnai Lajos)
4. (sport) Buzogány (1), ill. palack alakú tornaszer; lendítésével, forgatásával a kart erősítik. Világító buzogány; buzogánnyal tornászik.
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vminek bunkója, buckója, v. ilyennek képzelt része, amely nagyot üt, csap. Megütötte Öklének buzogányával. (Petőfi Sándor) Rá csap … A menydörgős menykő buzogánya. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): buzogánycsapás; buzogányfej; buzogányfejű; buzogánygyakorlat; buzogányütés.
buzogányos.
