kecsege
kecsege [e-ë-e] főnév ..gét, ..géje [e]
A tokkal azonos családba tartozó, folyóvizeinkben otthonos, feltűnően hegyes orrú, ízletes, omlós húsú, szálka nélküli, a pontynál nagyobbra növő hal (Acipenser ruthenus). A Tiszában hal volt … a Tiszában harcsa, … kecsege lakott. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. Hideg kecsegét rendelt tartármártással. A vacsorát tormás csukán kezdték, rántott süllővel, harcsával és kecsegével folytatták. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): kecsegefogó; kecsegehátú; kecsegeorrú.
kecsegés.
