kecsegtet
kecsegtet [e-ë-e] ige -tem [e], -ett [ë], ..essen [e-ë] (választékos)
1. tárgyas Kecsegtet vkit vmivel: <személy> vkinek a számára a bizonyosság tudása nélkül kedvező változást, kellemes megoldást ígér, helyez kilátásba. Nem kecsegtethetem semmi biztatóval. Bizony mondom, még csak reggel van, még a dél hevét át kell izzadnunk, hogy … e nemzet ügyét győzelemmel kecsegtessük. (Kossuth Lajos) || a. tárgyatlan <Vmely esemény, ügy, dolog> reményre, bizakodásra jogosítja az érdekelteket; sikert, eredményt ígér. A harc győzelemmel kecsegtet; az ügy sikerrel kecsegtet. A pör nem jó kilátással kecsegtetett. (Kosztolányi Dezső) || b. Vmivel kecsegteti magát: végső bizonyosság nélkül reménykedik, bizakodik vmiben; biztosra veszi vminek a sikerét. Ha … némi függetlenségre tehetnék szert, azzal kecsegtetem magamat, hogy életem csendes alkonyán … lendíthetnék az irodalomban is valamit. (Arany János)
2. tárgyas (rosszalló) Kecsegtet vkit vmivel: alaptalan reményt kelt vkiben; áltat vkit. Mindenfélével kecsegtetett bennünket, s mi hittünk neki. Csalfa, vak Remény! | … Síma száddal mit kecsegtetsz? | Mért nevetsz felém? (Csokonai Vitéz Mihály)
3. tárgyas (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Kényeztet vkit. Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, Ójad fúvó széltől drága gyermekedet. (Arany János)
kecsegtetés; kecsegtetett.
