kecsegtető
kecsegtető [e-ë-e] melléknév -n v. -en [e], -bb (választékos)
Olyan, aki, ami kecsegtet (1, 1a, 2) vkit, vmit. Az ígéretekkel kecsegtető ismerős; a kedvező eredménnyel kecsegtető vállalkozás. || a. Vonzóan, csábítóan előnyösnek, kedvezőnek látszó. Kecsegtető ajánlat, ígéret. A játszi reménység … Álmot küld szemére, kecsegtető álmot. (Arany János)
