kibújó
kibújó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely kibújik (1–4) vhonnan. Az ágy alól kibújó gyermek; a földből kibújó virágok. || a. (ritka) Olyan <hely, nyílás>, amelyen keresztül ki lehet bújni vhonnan. Talált egy kibújó lyukat.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmi alól kibújó: vmit magától elhárító, nem teljesítő, vmitől szabadulni akaró <személy>. A felelősség, a kötelesség alól kibújó hivatalnok.
II. főnév -t, -ja (ritka, tájszó) Kibúvó (II. 1, 2, 2a).
