Tyúk.
Tyúk. Mig a lúd, kacsa és pulyka leszármazása kétségtelen módon be van bizonyítva, igy hogy az első a vad lúdtól (Anser cinereus), a másik a tőke-kacsától (Anas boschas), a harmadik a vad pulykától (Meleagris gallopavo és Meleagris mexicana) származik: a tyúk származására nézve még eltérnek a vélemények, amennyiben egy már kihalt vad tyúkfajra vezetik vissza némelyek származását, mig mások a most is élő vad tyúkfajokban (Gallus ferrugineus Gmel., Gallus Sonnerati Temm., Gallus Lafayetti Lesson. és Gallus javanicos Horsf.), az u. n. dsungel-tyúkban (Jungle fowis) keresik őseit. Legvalószinübb, hogy az Elő- és Hátsó-Indiában honos bankiva-tyúkkal indult meg a domesztikálás, de még egyéb ismeretes és ismeretlen vad tyúkok is hozzájárulhattak a mai számtalan fajták létesítéséhez. A házi tyúk a Gallinae alcsaládba tartozik, melyhez az újabb ornitologusok még a következő nemeket sorozzák: Macartneya Less., Alectrophasis Gray., Galloperdix Blyth és Gallophasis Hods. L. még Baromfi és Tyúkfajták.
Tenyésztése.
A rendszerint 21 napig tartó költés (l. o.) után a tojásból (l. o.) kikelő csibe a felszítt tojás-székéből táplálkozik és csak 24 óra mulva kezd az elébe rakott apróra vagdalt tojás, kenyérmorzsa, tört kölesből csipegetni. 5-6 nap mulva kedvező időjárásnál a kotlós vezetése alatt szabadba bocsáthatók, hol zsenge fűvel, magvakkal, férgekkel, hangyákkal stb. táplálkoznak. 3-4 hét mulva már takarmányt sem szükségelnek, hanem a mezőn, udvaron s trágyadombon kereshetik élelmüket. Szabad kijárás nélkül kövezett udvaron csupán szemes eleség mellett gazdaságos tyúktartás lehetetlen, 100 tyúk részére legalább 10 ár terjedelmü mezőre és 5-6 kg. szemes eleségre van szükség, azonfelül tiszta ivóvizre és megfelelő száraz ólra, melynek hőmérséke a tenyészállatoknál lehet 18 C°. s hízóállatoknál 10 C°. L. Baromfi, Tyúkhizlalás és Tyúktömés.
