Bet-Semes
Bet-Semes (héb. ’naphajlék’): bibliai városok neve. – 1. Kánaáni város a Sefelán, Jeruzsálemtől 23 km-re Ny-ra. Annak a résznek a határa, amely a földosztáskor Júda törzsének jutott, „lefelé fordult Bet-Semes, majd Timna irányában” (Józs 15,10); némelyek azonosítják vele Ir-Semest (’napváros’), amely a földosztáskor Dán fiainak jutott örökségül (19,41). Levita város lett (21,16; 1Krón 6,44). Miután 7 hónapig a filiszteusok kezén volt az Úr ládája, először ~be került (1Sám 6,13 kk.), s mindaddig ott volt, míg Kirjat-Jearimba nem vitték (6,20–7,2). Salamon idejében itt székelt az egyik kormányzó (1Kir 4,9). Az ásatások alapján föltehető, hogy nem vette körül fal. Így Rechabeám ~ védelmére Coreát erősítette meg (2Krón 11,10). Itt ütközött meg Izr. és Júda királya, Joas és Amacja (2Kir 14,11–14; 2Krón 25,21–23). Acháb uralma alatt egy időre a filiszteusoké lett (28,18). Ma Tell-er-Rumele, a bizánci korból való En-Semes közelében. 1911–12: és 1928–33: az ásatások során a korai bronzkor végétől kezdődően 6 réteget tártak fel. Kr. e. 2200–1700: a különféle kőtárgyakon kívül csak kerámia került elő. Kr. e. 1700–1500: a hikszoszok birtoka lehetett, akik véget vetettek I. Amenóphisz és I. Tuthmószisz hatalmának. Virágkorát Kr. e. 1500–1200: élte. Kr. e. 1200 k. hamu temette be. Kr. e. 1200–1100: szegényes település lehetett. Kr. e. 1000–586: lakói vsz. földműveléssel foglalkoztak. A későbbi időben hellenista hatás alá kerülhetett. Legjelentősebb lelete egy jobbról balra haladó ugariti írással teleírt agyagtábla a késői bronzkor közepe tájáról (® osztrakon). – 2. Város a Jordán mellett, ® Bet-Seán közelében; a földosztáskor Isszachár öröksége lett (Józs 19,22). – 3. Ismeretlen fekvésű város; a földosztáskor Naftali törzsének jutott (19,38), de a kánaáni őslakosokat nem űzték el (Bír 1,33); némely forrásban (Har-Heresz ’napváros’; Bír 1,35). – 4. ® On.
