kerub
kerub: I. Elnevezése. A héb. ~ szó, minden valószínűség szerint az akkád karabu ’áldani’ igével, közelebbről ennek igenévi származékával (karibu) függ össze; ez Mezopotámiában másodrangú istenséget jelölt – II. Előfordulása. 1. Az ÓSz-ben (az ÚSz-ben a ~okat csak a Zsid 9,5 említi, a szövetség ládájának leírásakor) a ~okkal több összefüggésben találkozunk: Ter 3,24: Isten azért állította őket oda az Édentől K-re, hogy őrizzék az ® élet fájához vezető utat (vö. Ez 28,14.16). – 2. A kultuszban a ládán v. a ® láda mellett állnak: 2 arany alak a kiengesztelés helyén, arccal egymás felé fordulnak, szárnyukat a láda fölé terjesztik; kettejük közt adja Isten a kinyilatkoztatást (Kiv 25,18–20.22; 37,8 kk.; Szám 7,89; 1Kir 8,6 kk.; 1Krón 28,18; 2Krón 5,7). Jahve jelenlétét jelzik; innen ered a díszítő jelző: aki a kerubok fölött trónol (1Sám 4,4; 2Sám 6,2; 2Kir 19,15; 1Krón 13,6; Zsolt 80,2; 99,1; Iz 37,16). Ezeknek a ~oknak felelnek meg azok az arannyal bevont olajfából való, 10 könyök magas ~ok, amelyek Salamon ® jeruzsálemi templomában a ® szentek szentjében a szentély felé fordulva álltak (1Kir 6,23–28; 2Krón 3,10–13). – Kultikus díszítőelemként ~okat szőttek a sátorlapokba, valamint a szt. ® sátor (Kiv 26,1.31; 36,8.35) és a Templom (2Krón 3,14) függönyébe. Kifaragva Salamon (1Kir 6,29.31) és Ezekiel (Ez 41,18 kk.: „mindegyik kerubnak két arca volt: emberarca… és oroszlánarca”; minden két ~ közt ® pálmafa volt) templomának faburkolatú belső falát és a kapuszárnyakat díszítették. – 3. 2Sám 22,11; Zsolt 18,11 (vö. 104,3; Iz 19,1): a teofániákban a ~ok Istent hordozzák. – 4. Ezekiel próf. látomásában (Ez 1,4 kk.; 9,3; 10; 11,22) a ~ok bonyolultabb alakban szerepelnek: élő trónszekeret alkotnak, amely ® Isten dicsőségét az égből a földre hozza és viszont. Jóllehet még mindig ember formájúak, első pillanatra mégis inkább valamiféle szörny állatnak látszanak (1,5). Mindegyiknek 4 szárnya van és a szárnyai alatt emberi keze; mindegyiknek 4 arca van: 1 emberarca, 1 oroszlánarca, 1 bikaarca és 1 sasarca. A ~ok e leírásához kapcsolódik a Jel 4,6–8 négy lénye, bár ezek kevésbé bonyolultak, és Iz 6 ® szeráfjainak vonásait is hordozzák. – III. K-i párhuzamok. Az ősi K-en számos isten és mesealak található, amely hasonlóságot mutat a bibliai ~okkal. – 1. Asszíriában a lamassu egy oroszlán- v. bikatestű és emberarcú szárnyas kolosszus, amely templomok és paloták bejáratánál őrként van fölállítva. A karibi alárendelt istenek védőszellemek, akik a hívőt a főistenséghez vezetik és imádságát támogatják. Eredetileg szerepüknek megfelelően ember alakban ábrázolták őket, a valódi istenektől éppen csak egy embléma különböztette meg alakjukat. Később szárnyakat kaptak, és sas, oroszlán v. bika ismertetőjegyeivel ábrázolták őket. Ebben a változatukban gyakoriak az asszír és újbabilóniai korból való építményeken, s nemegyszer együtt láthatók az élet fájával. – 2. Egyiptomban a ~okkal (elsősorban a láda ~jaival) az I. Szeti sírjában ábrázolt, kiterjesztett szárnyú, egymás felé forduló guggoló géniuszok vethetők egybe, valamint azok a hasonló módon ábrázolt istennők, akik az istenek bárkáján a szt. szekrényt védik. De szóba jönnek a kitárt karú és szétterjesztett szárnyú védőistennők is, akik Tutanhamon szarkofágján láthatók. – 3. Az ásatások során Palesztinában is felszínre került többféle ~ alak. A szamariai elefántcsont reliefeken (Kr. e. 8. sz.) éppúgy megtalálható az emberarcú, oroszlántestű szárnyas lény, amely a jellegzetesen egyiptomi minták (lótuszág) ellenére az asszír-babilóniai ábrázolásra emlékeztet, mint az egymás felé forduló, guggoló istennők, amilyenek Egyiptomból ismeretesek. Vsz. még régebbi (Kr. e. 11–10. sz.-i) az az emberarcú, bikatestű, szárnyas alak, amely a jeruzsálemi királysírokból került felszínre. Szfinx-szerű alakok a taanachi oltáron láthatók; ~szerű motívumok viszont az izr. pecséteken is találhatók. – Az ósz-i ~ok kétségtelenül összefüggnek az ősi K-i mitikus elképzelésekkel; ezt mindenekelőtt az élet fájával való kapcsolatuk alapján tehetjük föl (vö. Ter 3,24: őrködés a tüzes karddal); de erre enged következtetni Ez 41,18 (pálmamotívum); 1Kir 6,29.32 is. – Egészen bizonyos, hogy az ÓSz-ben a ~ok nem részesültek kultikus tiszteletben, sehol nem szerepelnek istenséget megillető jelzővel, s abban is megnyilvánul, hogy nem tekintették őket „isteni”-nek, hogy a szövetség sátorában és a Templom legszentebb helyén fölállították őket (Istent tilos volt ábrázolni). Ugyanígy eltértek az ósz-i ~ok a rokon mitológiai alakoktól abban is, hogy sohasem töltöttek be kultikus közvetítő szerepet. – Az ósz-i ~ok az isteninek csak kísérőjelenségei; jelzik az „isteni” közeledtét v. jelenlétét, amelyet egyszersmind meg is kell óvniuk attól, hogy a hétköznapival, a nem szenttel (a profánnal) érintkezésbe kerüljenek. Jóllehet eredetileg nem angyalok (Isten küldöttei), később a zsidó apologetika nyomán ® angyaloknak tekintették őket, mégpedig olyanoknak, mint akik az angyalok rendjében a legmagasabban állnak. Így vette át őket a keresztény hagyomány.
109. Kerubok az élet fája mellett. Alabástrom relief Asszurnaszirpál ninivei palotájából. Kr. e. 9. sz.
