megtestesülés
megtestesülés, inkarnáció (lat. incarnatio): a második isteni személy, a Fiúisten emberré levése. Az ÚSz kv.-eiben a szó nem szerepel, a fogalmat azonban mint az ÚSz központi misztériumát feltételezik és említik is. A korai (Gal 4,4; 2Kor 8,9; Fil 2,6 kk.) és a kései (Jn 1,14; 1Jn 4,2; 2Jn 7) megfogalmazások megegyeznek abban, hogy a testben eljövetelt a praeexistentiával szoros kapcsolatban kell szemlélni; az eljövetel indítéka és célja ugyanaz (vö. Fil 2,9; Ef 4,9 kk.; 1Tim 3,16; Jn 1,18). A ® gyermekségtörténetből ua.-t lehet kikövetkeztetni, mert Isten közreműködése (Jézus szűztől születése a Szentlélek által) különös hangsúlyt kap (Mt 1,18–20; Lk 1,35; vö. Mt 1,16). – A Gal 4,4 szerint akkor került rá sor, amikor „elérkezett az idők teljessége”. Az idők a ~sel érik el teljességüket, mert Krisztus földi élete jelenti „az idő közepét” (H. Conzelmann). A ~sel Isten önkinyilatkoztatása, önmagának teremtett személyben való kimondása elérte a tetőpontját. Az Iz 7,14-ből idézett (Mt 1,23) ® Emmanuel név tanúsítja, hogy viselőjében nem csupán jelenlevő, hanem népének megváltást készítő, tevékeny Istent láttak. Mint Krisztus életének kiindulópontja (térben és időben), a ~ felöleli ennek az életnek a szakaszait is, és mindazt, amit Krisztus az ember üdvösségéért tett. A testben eljövetel jel (vö. Lk 1,29; Iz 7,14), jele annak, hogy az Ádám-ivadék emberiség helyzete teljesen megváltozott, új lett. Az Ádám–Krisztus-párhuzam (tipológia) ezt egyértelműen tanúsítja (Róm 5,12–21; 1Kor 15): a korporatív személyiség gondolatának figyelembevételével Krisztus élete a ~től a megdicsőülésig – épp megdicsőülése (= feltámadása) révén – a keresztény életútját is meghatározza, mert annak, aki megkeresztelkedve magára ölti Krisztust (Gal 3,27; Róm 13,14), a ~ lehetővé teszi a Krisztusban való életet, az új teremtményi létet (2Kor 5,17), szabad utat nyit az Istenhez (Ef 2,18; 3,12; vö. az úsz-i szoteriológiával). Így az ember törekedhet rá, hogy Isten képmására alkotott, szt. teremtmény legyen (vö. Ef 4,23; Kol 3,10). A pasztorális levelek (1Tim 6,12 kk.; 2Tim 1,9 kk.; 4,1 kk.; Tit 2,11 kk.) Krisztus ~ében és a Krisztus életében lezajlott eseményekben Isten dicsőségének a Krisztus újraeljövetelét (® parúzia) elővételező kinyilvánítását (® epifánia) látják, s ezáltal a ~ mintegy átfogja „a közbülső időt”, az epifánia pedig mintegy nevelő szerepet kap (E. Pax).
