vér
vér: I. Az ÓSz-ben. A ~ (sőt, ahogy a MTörv 12,23 nevezi, a lélek) az a hely, ahol a lélek, az ® élet székel (Ter 9,5; Lev 17,11.14; MTörv 12,23; 2Sám 23,17; 1Krón 11,19; Ez 3,16–21; 33,1–9). Minthogy az élet Istené, mert ő adta (Zsolt 104,29 kk.), szigorúan tilos az embernek ~t fogyasztania (1Sám 14,31–44; Ter 9,3 kk.); a törv. ide vonatkozó rendelkezései: Lev 3,17; 7,26 kk.; 17,10–14; MTörv 12,16.22–25; 15,23; vö. Jud 11,11. Másfelől az áldozati állat ~ének többféle szerepe volt: visszaadták Jahvénak, pl. az oltár ® meghintésével; a ~ kiengesztel (Zsid 9,22), megpecsételi a szövetséget (Kiv 24,3–8): a szerződő feleket egymás ~rokonaivá teszi, és így létrehozza azt a legbensőségesebb kapcsolatot, amelyet a régi szemiták egyáltalán el tudtak képzelni. A ~, amelyet az ember kiont, felkiált a földről Jahvéhoz (Ter 4,10; ® vérbosszú); Jahve haragszik arra, aki ~t ont (Ez 33,25; 36,18; Zsolt 5,7; 55,24; Péld 6,17; 1Sám 25,26–33; 2Sám 16,8; 1Kir 2,5 kk., 8 kk.). A húsból és ~ből való ember halandó (Sir 14,18); ami a test és a ~től származik, az rossz (17,31). – II. Az ÚSz-ben. A) Az ® apostoli zsinat megerősítette a ~ fogyasztásának tilalmát (ApCsel 15,20.29; 21,25). – Isten számon kéri a vértanúk ~ét (Lk 11,50 kk.; Mt 23,35; 27,25; ApCsel 5,28; 18,6; Jel 6,10; 16,6; 19,2). Az ósz-i kifejezés: test (szó szerint: hús) és ~ – ósz-i értelemben – az esékeny és halandó emberre, a föld szülöttére vonatkozik, a fölséges Istennel szemben: Mt 16,17; 1Kor 15,50; Gal 1,16; Ef 6,12; Zsid 2,14. – B) 9,7.12 kk. 25; 10,3 kk.; 13,11: az áldozati állat ~e az engesztelés napján (lásd alább); 11,28: az ajtófélfák ~rel meghintése Egyiptomban; 9,18–20: az ó szövetség megerősítése ~rel. – C) Krisztus (1Kor 10,16; Ef 2,13; Zsid 9,14), Jézus (1Jn 1,7), Jézus Krisztus (1Pét 1,2), az Úr (1Kor 11,27) v. a Bárány (Jel 7,14; 12,11) ~e kifejezések az ÚSz egyik legfontosabb tényére, Krisztus üdvösséget szerző halálára utalnak. – 1. Az ó szövetséget pecsételte meg, vele lépett hatályba (Zsid 9,18 kk.; Kiv 24,8); az új és örök szövetséget Krisztus ~e pecsételte meg, amelyet sokakért kiontott a bűnök bocsánatára (Mt 26,28; 1Kor 11,24); ezért Mk 14,24: az én ~em, az (új) szövetség ~e. Főleg a Zsid állítja az áldozati állat ~ével szembe Krisztusnak, a mennyei főpapnak kiontott ~ét (10,29; 12,24; 13,20). – 2. Krisztus ~e az a drága ár, amelyen megszerezte nekünk bűneink bocsánatát (Ef 1,7; 1Pét 1,18 kk.) és Istent kiengesztelte irántunk (Róm 3,25), tehát a kiengesztelés eszköze. Krisztus ~ével megváltotta az embereket minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből (Jel 5,9). Jézus Krisztus a ~ével megszabadít minket a bűneinktől (1,6), megtisztít a holt cselekedetektől (Zsid 9,14), megszentel (13,12); a Jézus Krisztus ~ével való meghintés (1Pét 1,2) állandóan tisztára mos bennünket minden bűntől (1Jn 1,7). Így a ~e árán válunk igazzá (Róm 5,9), amellyel a kereszten békét szerzett (Kol 1,20), úgyhogy a pogányok is közel kerülhettek Istenhez (Ef 2,13). – 3. Zsid 9,11 kk. 24: itt az áldozati állatok idegen ~ével, amelyet az ® engesztelés napján ontottak, Krisztusnak a kereszten kiontott ~e áll szemben. Jézus Krisztus ~éért remélhetjük biztosan, hogy beléphetünk a mennyei szentélybe (10,19); a szentek tisztára mosták ruhájukat a Bárány ~ében (Jel 7,14), és legyőzték a sátánt a Bárány ~e és tanúságuk szava által; vö. Zsid 10,28 kk. – 4. A Krisztus ~ében való részesülés (1Kor 10,16), Krisztus ~ének ivása (Jn 6,54–56) kifejezi azt a kapcsolatot, amelybe a keresztény Krisztussal kerül, az ® Eucharisztia vétele által, és amely kapcsolatban csodálatos módon megvalósul az ÓSz-nek egyik föntebb említett gondolata: az Isten és ember közötti vérrokonság.
