Csapás

Full text search

Csapás H. pökuddáh = »csapás, megpróbáltatás«, sefet = »ítélet«; g. diké = »ítélet«, ekdikészisz = »ítéletvégrehajtás«, kalenisz = »fenyítés«, timoria = »megtorlás«.
Isten dicsőségét helyreállító isteni vagy emberi intézkedés valakivel szemben, aki az előírt követelményeknek nem tett eleget, ill. vétett Isten vagy az ő rendje ellen.
Az ÓSZ-ben a jogrend (mispát) fogalmával áll szoros összefüggésben. Ez a jogrend pedig nem más, mint az egyénnek és a közösségnek a társadalomban és a természetben egyformán előnyös, harmonikus egyensúlyi állapota. Ebben az összefüggésben a jogrendnek bármiféle megsértése az egyensúlynak a megbomlásával jár együtt, ez viszont maga után von egy olyan ellenakciót, amely az egyensúlyt újra helyreállítja. A csapás nem más, mint fordított előjelű rendbontás. Nincs rá speciális kifejezés, hanem alkalmasint ugyanaz a szó jelölheti a vétséget, az egyensúly megbontását és a megtorlást is. Ez az alapja a szemet szemért elvnek (IUS TALIONIS) (2Móz 21,23.35; 3Móz 24,18-20; 5Móz 19,21).
A csapásnak, mint a jogrend helyreállításának különböző aspektusai vannak. Egyfelől mint önállóan ható erő az egyensúly megbomlását automatikusan semlegesíti, mint bosszúálló, megfenyítő, büntetéssel sújtó hatalom (Jer 48,21-ben a mispát megszemélyesített), amely minden rendbontó cselekedetre az adott körülményeknek megfelelő ellencsapással, a rendbontást korrigáló cselekedettel válaszol (Péld 11,6.31; 12,14; 13,21; Hós 4,1-3; Józs 7,1-12). A jogrendnek ezt a büntető, rendet csináló hatalmát az ÁTOK-formulák biztosítják és megerősítik (5Móz 27,15-26; 28,15-18; Bír 17,2). Ez a hatalom olyan erős, hogy pl. egy ismeretlen személy által elkövetett gyilkosság esetén a rossz következmények elkerülése végett különleges óvintézkedéseket kell foganatosítani (5Móz 21,1-9), mert az egyensúly megbontása következménnyel jár nemcsak a tettes, hanem az egész közösség vonatkozásában is.
Másrészt a jogrendnek az Úr a hordozója és a garanciája (Péld 16,11.33; 20 23; 22,12). Minden jogtipráskor Ő maga lép közbe és Ő állítja helyre a megbomlott egyensúlyt (4Móz 25,1-18; 5Móz 28,20-29; Józs 6,21-26; 1Kir 8,31k). Az ember csak mint az Úr sújtó kezének eszköze jön számításba (Józs 7,10-15).
Az idők folyamán egy megtorlási eljárási rend alakult ki (5Móz 13,13-18; 17,2-7; 19,16-21; 25,1-3). Ennek lényeges alapelve maradt mindvégig a ius talionis. Ez magában foglalja az emberi közvetítéssel megvalósuló rend helyreállítását: kártérítés megfizetését (2Móz 21,22; 5Móz 22,19.29), a gyilkos kiadatását (5Móz 19,11-13), a karok levágását (5Móz 25,11-12), a megbotozást (5Móz 22,13-19; 25,1-4). A bálványimádás, házasságtörés, emberrablás, a szülővel való szembeszegülés, a hamis tanúzás halálbüntetést von maga után. Másfelől a jogrend megsértése esetén, mint automatikusan ható következményekkel számolnak az átokmondások: boldogtalansággal, gyermektelenséggel, állatok, növények terméketlenségével, ellenségtől való szorongattatással, betegséggel, elemi károkkal stb. Ebben az összefüggésben a csapásnak mint a jogrend helyreállítójának az elrettentő, nevelő hatása a hangsúlyos.
Az ÚSZ-ben Jézus és különösen Pál szól a bűnösök feje felett lebegő csapásokról. A megtorlásról azonban mindig úgy esik szó, hogy a bűnbánat és a bűnbocsánat azt módosíthatja (Mt 20,28 par; 26,28 par; Róm 3,25). Azt is hangsúlyozza az ÚSZ, hogy egyedül Isten büntethet, az embernek meg kell bocsátania (Mt 5,25.30; Róm 12,19; Jak 2,13).
SzB

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi