Jézus Sirák könyve
Jézus Sirák könyve A LXX-ban g.-re fordított, eredetileg h. nyelvű könyv, mely a zsidó bölcsességirodalom legterjedelmesebb darabja. Latin neve: Ecclesiasticus. A h. kánonba nem került be, a diaszpórazsidóság azonban használta, s később a NY-i egyház is.
Az előszóból kiderül, hogy a szerző unokája fordította a könyvet h.-ből g.-re, Kr. e. 130-ban, Egyiptomban. Nagyapja: Ben Sirák kb. 60 évvel előbb élt, az erőszakosan hellénizált Palesztinában, a MAKKABEUS-felkelést közvetlenül megelőző időben. A h. eredeti szöveg kétharmadát megtalálták a múlt szd. végén Kairóban. A qumráni barlangokból kisebb töredékek kerültek elő, legújabban pedig QMASZADÁban ráleltek a teljes h. kéziratra. A könyv keletkezési idejére utal az is, hogy az 50. fejezetben dicsért Simon főpap kb. Kr. e. 200-ban élt.
Tartalmilag a könyv bölcs mondások, tanköltemények, himnuszok, hála- és panaszénekek gyűjteménye. A szerző a jeruzsálemi művelt arisztokrácia tagja lehetett, ugyanakkor elsajátította a g. műveltséget is. Nem lehetetlen, hogy a maga idejében kapcsolatban állt a politikával, legalább vallási tanácsadóként. A HASZIDOK irányzatához tartozott, akik később a felkeléshez elvi alapon csatlakoztak. Hagyományőrző, de kiáll az elnyomott szegények mellett. Hidat ver a bölcsességirodalom és a Törvény között. Nem osztozik a Préd borúlátásában, a világot értelmesnek és célszerűnek tartja. Sokat foglalkozik Izráel története (44–49. fejezet) pozitív és negatív alakjaival ( ÉNÓK, NÓÉ, ÁBRAHÁM, IZSÁK, JÁKOB, MÓZES, ÁRON, FINEÁS, JÓZSUÉ egyfelől, másfelől: SALAMON, JEROBOÁM stb.). Megfigyeli Isten dicsőségét a természetben (42–43.). Olyan gyakorlati-erkölcsi témákról tanít, mint pl. a barátság, beszéd, hallgatás, bosszúság, nevelés, gazdálkodás, viselkedés a vendégségben. AZ ÚSZ szerzői gyakran idézik, Mt három esetben, Pál ötször, egyéb ÚSZ-i iratok hat ízben. (Ld. még APOKRIFUS IRATOK)
