Palota
Palota Uralkodók, magasrangú hivatalnokok és vagyonos polgárok lakóhelyéül, ill. hivatalos tevékenységére szolgáló épület. A paloták rendszerint kétszintesre épültek, alsó szintjükön raktár- és munkahelyiségekkel, az emeleti részen lakószobákkal. Tetőzetüket oszlopok tartották (Zsolt 144,12). Lehetett tornyuk (1Kir 16,18; 2Kir 15,25), és megerősített falak övezték őket (Zsolt 122,7; JSir 2,7). Falaikat gazdag díszítés borította (Zsolt 45,9). A palotát rendszerint kert vette körül (Eszt 1,5; 7,7; vö. 1Kir 2l,1kk). Már Dávid is épített palotát magának (2Sám 7,1), de az igazi nagy építkezések külföldi segítséggel (vö. HÍRÁM) SALAMON idejében kezdődtek. 1Kir 7,1kk részletesen leírja négy épületkomplexumból álló palotarendszerét, amely D felől kapcsolódott a TEMPLOM területéhez.
A palota kifejezés utalhat magára az udvartartásra (Dán 1,4; vö. 2Kir 20,17k; Náh 2,7). Hasonló értelmű a palota említése Jézus perével kapcsolatban is, amely a főpap, ill. a helytartó palotájában folyt le (Mt 26,3; 26,58k par; Mk 15,16). A palota a gazdagság és a jólét szimbóluma (Zsolt 48,14; Lk 11,21; vö. Ám 3,9k; Mik 5,4). Az ellenséges támadások egyik fő célja elpusztításuk és kifosztásuk (2Krón 36,19; 2Kir 20,17; 24,13; vö. Ám 1,0kk; Hós 8,14).
