Sikem
Sikem Kánaáni város, amely a Garizim és az Ébal hegyek közti hágónál feküdt. A neve - nyak - is innen ered, mert úgy terül el a két hegy között, ahogyan a nyak fekszik a két váll tengelyének tetején. Sikem uralta a tőle keletre fekvő termékeny síkságot, és azt a csomópontot, amely Jeruzsálemből Bét-Seán felé, és a Jordántól a tengerpartra vivő utak találkozásánál feküdt.
Már a Kr. e. 4. évezredben laktak ezen a területen, és a Kr. e. 1800-ból való egyiptomi feliratok úgy említik Sikemet, mint amely fontos jelentőségű Észak-Kánaán birtoklása szempontjából. A késői hikszosz kor idején (1650-1550) szilárd erődítményekkel és templommal rendelkezett, amely a maga idején a legnagyobb kánaáni templom volt, alapterülete 21×26 méter, 5 méter vastag falakkal, bejáratánál két bástyatoronnyal. A késői bronzkori templomot ennek helyére építették, de a hossztengelye K felé irányult. Ekkor egy nagy, szent oszlopot is felállítottak, ez lehetett a BAAL-BERíT temploma, amelyről a Bír 8,33; 9,4 is említést tesz. Valószínűleg ABIMELEK királyának bukásakor (Bír 9) pusztulhatott el.
Már ÁBRAHÁM oltárt épített itt, amikor az Úr megjelent neki (1Móz 12,7). A tudósítás szerint már állott ott egy szentély, MÓRÉ / MAMRÉ tölgyese. Jákób szintén állított itt egy oltárt, melyet Erős Izráel Istenének nevezett el. Az oltár a városon kívül állt egy olyan mezőn, amit pénzen vásárolt meg (1Móz 33,19).
A város sokáig őrizte kultikus jellegét. Az 5Móz 11,29kk; 27 szerint a város mellett lévő két hegyen, Garizim és az Ébál hegyén kellett az áldást és az átkot elmondani a honfoglalás után, kövekbe kellett vésni Isten törvényét és oltárt kellett építeni. Józsué itt tartotta az »országgyűlést«, amikor is a törzsek elkötelezték magukat Józsuéval együtt arra, hogy az Urat fogják szolgálni. Hogy ez a törzsszövetség, esetleg az AMFIKTIÓNIA megújítása is lett volna, erre nézve eltérő vélemények vannak. Józsué mindenesetre törvényeket hozott és rendelkezéseket adott (Józs 24,25), de hogy milyen tárgyban, arról hallgat a B. A Józs 24,32 szerint József holttestét itt temették el. A Józs 21,21 szerint a keháti lévitáknak jutott a város, amely egyben MENEDÉKVÁROS is volt.
Sikemet a honfoglalás után még sokáig lakták kánaániak, talán HIVVIEK és egészen a Kr. e. 10. szd.-ig bizonyos önállósággal rendelkezett. Gedeon fiának ABIMELEKnek talán ezért is nyílott lehetősége arra, hogy sikemi rokonaival kiskirályságot hozzon létre Izráel területén belül. Amikor azonban megromlott a sikemiek és Abimelek viszonya, Abimelek a lázadó sikemieket megölte, a várost elpusztította, lerombolta és sóval vetette be (Bír 9).
A következő jelentős korszak Sikem történetében már az ország kettészakadása idejére esik. ROBOÁM itt koronáztatta magát királlyá (1Kir 12,1), majd elmenekülése és az ország kettészakadása után JEROBOÁMot koronázták meg ugyanitt. Ő tette az északi ország első fővárosává (1Kir 12,25). Amikor azonban TIRCA lett az új királyi székhely, Sikem háttérbe szorult.
Az asszír hódítók Kr. e. 724-ben feldúlták Sikemet, és a birodalom más népeit telepítették ide. A perzsa kor végén újból erődített várossá lett, és Nagy Sándor Kr. e. 332-beli hadjárata elől sokan menekültek ide. A SAMARITÁNUSOK központjává vált, akik elkülönülve a zsidóktól a Garizim hegyén templomot építettek maguknak. Kr. e. a 3. szd.-ban a Szeleukidák elhódították az egyiptomi Ptolemaioszoktól. A Hasmoneus I. Hyrkanosz János Kr. e. 128-ban lerombolta a várost templomával együtt, majd a rómaiak Kr. e. 72-ben újjáépítették Flavia Neapolisz néven, ma Nablusznak hívják.
Személynévként előfordul az 1Móz 34,2-ben, a hivvi Hámor fia, aki Jákób lányát, DINAt megerőszakolta, és ezért Jákób fiai bosszút álltak (Bír 9,28 Sikemben). József, ill. Manassé utódai között is szerepel egy Sikem, akitől a 4Móz 26,31 szerint a sikemiek erednek. Az 1Krón 7,19 szintén Manassé utódai között említi Sikemet, aki Semídának volt a fia.
SzL
