Siló
Siló Efraim hegységében fekvő város, amely a Bír 21,19 szerint »keletre van attól az országúttól, amely Bételből vezet Sikembe, Lebónától pedig délre van«. Az ország elfoglalása után az izráeli törzsek kultuszhelye, ahol évente ünnepet tartottak az Úrnak (Bír 21,19). Itt helyezték el a kijelentés sátrát (Józs 18,1; Bír 18,31; 1Sám 1,3). A honfoglalás után itt gyűlt össze a nép (Józs 18,1) és Józsué ekkor jelölte ki a hét törzsnek a területét, amelyek addig nem kaptak földet az országban (Józs 18,2kk; 19,51). A benjámini férfiak a sílói lányok közül szöktettek maguknak feleséget, hogy Benjámin törzse ki ne vesszen (Bír 21,20k). Sámuel Siló szentélyében töltötte gyermekkorát Éli főpap mellett, és itt kapta az Úrtól az elhívását (1Sám 1-3). A filiszteusok győzelme után a szövetség ládája hadizsákmányként a kezükbe jutott, mert az izráeliek azt magukkal vitték a harcba (1Sám 4,1-11). Valószínűleg ekkor Siló is elpusztulhatott, felégethették, erre utalhat Jeremiás (Jer 7,12; 26,6.9). A régészeti ásatások szerint a Kr. e. 11. szd. közepén rombolták le. Innen származott AHÍJJA próféta, aki megjövendölte Jeroboámnak, hogy tíz törzs királya lesz (1Kir 11,29-31; 12,15). GEDALJÁ megölése után innen is jöttek férfiak, akik Jeruzsálemben áldozatot akartak bemutatni (Jer 41,5). A régészeti leletek szerint a Szeleukida korban, de még a bizánci időben is lakott hely volt.
