Szenvedés
Szenvedés H. hóli, nega', g. paszkhein, pathéma. Az ÓSZ szemlélete szerint a szenvedés a bűn büntetése (1Móz 3,16k; 6,7; Ézs 1,4k; JSir 1,5; Ám 3,6), de gonosz lelkek és ellenséges hatalmak is okozhatják. Ilyen gonosz szellem gyötri pl. Sault (1Sám 16,14). A Zsolt 3,2 az ellenséget, a Zsolt 9,16.18 a pogányokat és a halált említi a szenvedés okaként. A Zsolt 22 az ellenséges erőket vadállatokhoz hasonlítja (22,13kk). A szenvedések tüzéből Isten szabadít meg, a szabadításért őt magasztalják a megmentettek (Zsolt 6,10; 9,1 stb.). A szenvedés célja gyakran a próbára tétel (ld. PRÓBÁRA TESZ), vagy a megtisztítás (1Móz 22,12; Zsolt 11,4; 66,10; Zak 13,9). Az igaz ember szenvedésével különösen a Jób könyve foglalkozik (pl. Jób 38,2; vö. Zsolt 73,25). A helyettes szenvedés gondolatköre az Úr Szenvedő Szolgája (ld. EBED JAHVE; ISTEN SZENVEDŐ SZOLGÁJA) személyében jelentkezik (Ézs 49,4kk; 50,4kk; 53,3-12).
Az ÚSZ-ben a szenvedés mindenekelőtt Krisztus és a keresztyének szenvedését jelenti, bár az ev-ok is tudnak arról, hogy az élet elválaszthatatlan része a szenvedés. Jézus megváltást hozott a betegeknek, a megszállottaknak, a bűn és a törvény igája alatt szenvedőknek (Mt 4,23 par; 9,2 par; 9,36 par; 11,28; Lk 4,18; Jn 1,29; 3,16; 5,5). Megszünteti a bűn és szenvedés közötti kauzális összefüggést (ld. BETEGSÉGEK), bár alkalmanként a szenvedés intő jelként nála is megjelenik (Lk 13,3.5). Mindazonáltal ő nem a betegségek okára, hanem céljára mutat rá (Jn 9,3). Pál apostol az embert szintén a bűn, a törvény és a démonikus erők rabságában látja (Róm 3,9; Gal 4,3k). Tud arról, hogy a teremtett világ fájdalmában nyög (Róm 8,22).
Az ÓSZ-i próféták Jézushoz hasonlóan szenvedtek (Mt 5,12; 23,30; ApCsel 7,52; Zsid 11,2). Jézus a szenvedésben helytálló követésre hív (Mt 5,11 par; 10,22; 16,24 par; Jn 15,20). A keresztyén anyaszentegyház Krisztus szenvedését az üdvösség abszolút forrásának tekinti, amely a hit (Jn 3,16; Róm 3,25) és a Krisztust követő élet által lesz a hívőké (ApCsel 5,41; Fil 1,29; 3,10; Zsid 13,12k; 1Pt 2,19-25; 4,1). Pál Jézus Krisztus apostolaként különösen is átélte testében Krisztus szenvedéseit, amely apostolságának hitelesítő pecsétje (2Kor 6,4k; 12,7). A szenvedés a hívő ember kiválasztottságának jele. (Ld. még KÍN; FÁJDALOM; GYÖTRELEM)
VG
