Világosság
Világosság a) A világosság fogalma az ÓSZ-ben
Az általános ókori felfogáshoz hasonlóan az ÓSZ is ismeri a fényforrástól független világosság fogalmát, amely azonban ellentétben ezzel az általános nézettel, nem rendelkezik isteni tulajdonságokkal, hanem Isten teremtménye (1Móz 1,3kk; Jób 38,19). Isten teremtményei maguk az égitestek is (1Móz 1,14kk; Zsolt 8,4; 74,16; 136,7kk; 147,7; Jer 31,36; Ám 5,8). Ezek feladata Isten dicsőítése (Zsolt 148,3; Dán 4,32), és az, hogy mutassák az idő általa megszabott rendjét (1Móz 1,14; Zsolt 104,19; Jer 33,25).
A világosságnak szerepe van a képes beszédben is. Isten munkája hozza elő a fényre az elrejtett dolgokat (Jób 12,22; 28,11). A »világosságot látni« fordulat egyet jelent az élettel (Jób 3,16; 33,28; Zsolt 36,10; 49,10). »Világosságot adni« annyit jelent, mint életre hívni valakit (Jób 3,20). A világosság gyakran szerepel, mint az élet szinonímája (Jób 18,5; 33,30; Zsolt 56,14; Péld 13,9). Ezt az ember Isten arcának világosságában nyeri el (Zsolt 4,7; 44,4; 89,16). Világosság Isten Igéje (Zsolt 119,105), a szülők tanítása (Péld 6,23), a bölcsesség (Préd 2,13). A világosság oltalmat jelent, aki veszedelemben van, Isten világosságára vágyik (2Sám 22,29; Jób 29,3; Zsolt 27,1; 43,3).
A világosság gyakran szerepel, mint közvetlenül Istennel kapcsolatos fogalom. A világosságot mint egy köpenyt viseli (Zsolt 104,2). Nála lakik a világosság (Dán 2,22). Megjelenését fényjelenségek kísérik (2Móz 3,2; 40,38; 4Móz 9,15; Zsolt 18,9; Ez 1,4; Dán 7,9; Hab 3,4). A jövendő reménysége is összekapcsolódik a világosság fogalmával (Ézs 9,1; 30,26; 42,6; 49,6; 60,1k; 60,19k).
b) A világosság fogalma az ÚSZ-ben
Az ÚSZ átveszi és továbbfolytatja az ÓSZnek a világossággal kapcsolatos szimbolikáját, és azt Jézusra alkalmazza (Mt 4,16; vö. Ézs 9,1; Lk 2,32; vö. Ézs 42,6; 49,6).
Isten a világosság atyja, akitől minden jó származik (Jak 1,17). Ő állandó világosságban lakik (1Tim 6,16). Az ÓSZ-hez hasonlóan az isteni megjelenést fényjelenségek kísérik (Mt 17,2 par; ApCsel 9,3; 22,6; 26,13). A mennyei küldötteket is fény ragyogja körül (Mt 28,3; Lk 2,9; ApCsel 12,7). A Krisztus evangéliuma világosság (Jn 5,35; 2Kor 4,4kk; 2Pt 1,19). Annak követői maguk is világossággá lesznek (Mt 5,14kk; vö. Ef 5,13; Fil 2,15), és a világosságot mintegy magukban hordozzák (Mt 6,22; Lk 11,34kk).
Pál szerint a hitre jutottak a világosság részesei (Ef 5,8; Kol 1,13; 1Tim 5,4kk; vö. 1Pt 2,9), és fel vannak fegyverezve a világosság fegyverével (Róm 13,12). A világosság gyümölcseit kell teremniük (Ef 5,8), és részesülni fognak a szentek örökségében, a világosságban (Kol 1,12).
János teológiáját alapvetően meghatározza a világossággal kapcsolatos tanítása. Isten maga a világosság (1Jn 1,5). Csak a világosságban lehet vele kapcsolatba kerülni (1Jn 1,6kk). Hogy elhozza az ember számára a világosságot, maga a világosság jött el a világba (Jn 1,4k; 9,3; 19,2; 19,35kk). Jézus önmagáról mondja, hogy ő a világ világossága (Jn 8,12; 9,5). János továbbfolytatja és felfokozza azt az ÓSZ-i szemléletet, hogy a világosság: az élet (Jn 1,4). Jézus a világosságot övéinek adja (Jn 8,12), és akik őt követik, azok a világosság fiai lesznek (Jn 12,36). Ez a Jézus-követés egyet jelent a világosságban való járással (Jn 8,12), és a testvéri szeretetet is magában foglalja (1Jn 2,9).
SzCs
