Világkorszak
Világkorszak A világkorszak fogalmáról kétféle értelemben szoktak beszélni:
1. Jelenti a földi-evilági történelem egymás után következő korszakokra való felosztását. Erre vonatkozóan számos általános vallástörténeti példa ismert. A perzsák négy, egyenként háromezer éves időszakkal számolnak, és feltételezik, hogy Dán 2,36kk; 7,3kk-ben ennek a szemléletnek a hatása érvényesül. A zsidó apokaliptika több helyen is beszél világkorszakokról, és a négyes mellett egyéb számok is szerephez jutnak (pl. a tizenkettes).
2. Jelenti azt a felfogást, hogy a jelenlegi, földi történetet egy új korszak fogja felváltani. Ez a szemlélet tehát két világkorszakkal számol (vö. MESSIANIZMUS). A jelenlegi világkorszak is Isten uralma alatt áll (Jer 23,13 stb.), de akaratát az utolsó időkben fogja teljesen megvalósítani (Ézs 2,2; Jer 23,20; 30,24; Ez 38,16; Hós 3,5; Mik 4,1).
Az ÚSZ-ben kizárólag ezzel a második értelemben vett világkorszak-szemlélettel találkozunk. A különböző szemléleti árnyalatok közös jellegzetessége, hogy mindegyik krisztocentrikus meghatározottságú. A syn ev-ok közül Mt tesz a leghatározottabban különbséget a jelen világkorszak és az eljövendő között (Mt 12,32). Részletesen foglalkozik az új világkorszak eljövetelének kérdéseivel is (Mt 13,36kk; 24,3kk). Pál is különbséget tesz a Krisztus nélküli »gonosz világ« (Gal 1,4) és a krisztusi korszak között, azonban felfogása szerint a megváltottak számára ez már a földi életben kezdetét vette (Kol 1,13). Vö. MEGBÉKÉLTETÉS.
2Pt 1,11 kifejezetten a jövőbeni bekövetkezésről beszél. Jel 20,4kk a két világkorszakot elválasztó ezeréves birodalom képét rajzolja meg (vö. KHILIAZMUS).
SzCs
