Lajta Andor
Lajta Andor (Bécs, 1891. ápr. 22. – Bp., 1962. márc. 21.): író, újságíró, filmtörténész. Újságírói pályáját Szombathelyen kezdte 1909-ben, majd soproni, ill. fiumei lapnál dolgozott. 1912-től mint ösztöndíjas a berlini újságíró főisk.-t látogatta. 1914-ben Bp.-re jött. Az I. világháború befejezésekor már ismert színházi és filmkritikus. A Tanácsköztársaság idején a kormányzótanács sajtóosztályán a vidéki osztály vezetője. 1919 végén megindította és – megszakításokkal – szerk. az 1949-ig megjelenő Filmművészeti Évkönyvet. Közben 1917-től a külföldi filmlapok rendszeres tudósításaival foglalkozott. 1928-ban megindította a Filmkultúra c. filmművészeti és tudományos folyóiratot, amelyet 1938-ban betiltottak. 1945 után a Magyar Filmgyártó Vállalat, a Magyar Hiradó- és Dokumentumfilmgyár, ill. a Filmtudományi Intézet munkatársa volt, emellett tovább folytatta filmújságírói működését, 1958-ban vonult nyugalomba. Élete utolsó éveiben a m. film történetének megírásával foglalkozott. Számos önálló műve és fordítása kéziratban maradt. Adatgyűjtő és adatfeltáró tevékenysége, szerkesztői működése úttörő jelentőségű volt a m. filmtörténetírás terén. Értékes 1600 kötetes szakkönyvtára a Filmtudományi Intézet birtokában van. – M. A tízéves magyar hangosfilm története 1931 – 1941 (Bp., 1942); Az ötvenéves film – A film úttörői (Bp., Temesvár, 1946). – Irod. Nemeskürty István: L. A. emlékezete (Filmvilág, 1962. 7. sz.).
