Szőke Béla
Szőke Béla (Malacka, 1913. febr. 26. – Győr, 1961. nov. 29.): régész, a történettudományok kandidátusa (1961). Brünnben jogot hallgatott (1932 – 35), majd Jan Eisner munkatársa lett a pozsonyi egy.-en mint történelem-magyar szakos tanárjelölt. Tanulmányait 1940-ben a bp.-i egy.-en fejezte be. 1940-től Nagysurányban, 1945-től Érsekújvárott gimn. tanár. Bölcsészdoktori oklevelét 1948-ban Szegeden szerezte meg. 1946 – 1951 között a győri múz.-ot igazgatta. Súlyos tüdőbaja miatt rokkant lett, de élete végéig folytatta tudományos munkáját, amelynek során igen becses adatokkal gazdagította a Dunántúl és a Kisalföld kora középkori régészetét, településtörténetét és néprajzát. A magyar-szlovák tudományos kapcsolatok kimélyítésének is érdemes munkása volt. – F. m. Honfoglaláskori sírok Naszvadon (Folia Archaeologica, 3 – 4. sz. 1941); Az érsekújvári régi halászat emlékei (Ethnographia, 1948); Le cimetièie de XIe sècle de Kérpuszta (Nemeskéri Jánossal és Lipták Pállal, Acta Archaeol. Acad. Sc. Hung. 3, 1953); Spuren des Heidentums in den frühmittelalterlichen Gräberfeldern Ungarns (Studia Slavica, 2. 1956); A bjelobrdoi kultúráról (Archaeol. Ért. 1959); Fejezetek Győr kora középkori történetéből (Arrabona, 1959): Über die Beziehungen Moraviens zu dem Donaugebiet in der Spätawarenzeit (Studia Slavica, 6. 1960); A honfoglaló és kora Árpádkori magyarság régészeti emlékei (Bp., 1962). – Irod. Krammer Jenő: Sz. B. (Arrabona, 1962); László Gyula: Sz. B. (Archaeol. Ért. 1962); Nováki Gyula: Sz. B. (Soproni Szle, 1962.)
