Valkó Iván Péter
Valkó Iván Péter (Bp., 1912. júl. 25. – Bp., 1987. nov. 13.): fizikus-mérnök, a műszaki tudományok doktora (1963), tanszékvezető egy.-i tanár. Bp.-en érettségizett, egy.-i tanulmányait Bécsben kezdte és Münchenben folytatta, majd a stuttgarti műszaki egy.-en szerzett fizikus- mérnöki oklevelet (1935). Hazatérte után a Tungsram Rt. kutatólaboratóriumában dolgozott 1952-ig. 1947 után a kutatólaboratórium osztályvezetőjévé nevezték ki, még ugyanebben az esztendőben a friss alapítású Távközlési Kutató Intézet elektroncső-laboratóriumának élére került; a honvédelmi szempontból nagy jelentőségű mikrohullámú elektroncsövek hazai fejlesztését szervezte meg és irányította. Kidolgozta a haladóhullámú cső prototípusát. 1952-ben került a BME-re, ahol a vezeték nélküli híradástechnika tanszéken docensi beosztásban kezdte meg oktató tevékenységét. E mellett megszervezte és kialakította a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet elektronikus laboratóriumát. Ennek munkáját előbb vezetőként irányította, majd tudományos tanácsadóként segítette. 1957-ben a BME-n tanszékvezető egy.-i docensi, majd egyetemi tanári kinevezést kapott az újonnan felállított elektroncsőtechnika tanszékre. Tanszékvezető egy.-i tanári minőségben vett részt az egy. korszerűsödő villamosmérnök-képzésében nyugdíjba vonulásáig (1982). Az 1953-54-es tanévben a Villamosmérnöki Kar dékánh.-i tisztét is ellátta. Tanszékén kezdetben az elektroncsövek, később a félvezetők méréstechnikája területén folytatta tudományos kutató tevékenységét. Tagja volt több hazai és nemzetközi tudományos bizottságnak, köztük a Híradástechnikai Tudományos Egyesült elnökségének, vezetője az MTA Mikroelektronikai és Technológia Bizottságának, az International Solid State Circuits Conference programbizottságának, a félvezetők és integrált áramkörök egy.-i oktatásával foglalkozó nemzetközi szervezetnek, a SUB-nak (Semiconductor University Bulletin). Részt vett a Fizikai Szemle szerkesztésében. Számos kitüntetéssel ismerték el tevékenységét. – F. m. Tungsram rádió tanácsadó (Holló Jenővel, Magó Kálmánnal, Bp., 1944); Telefon és távíró (Bp., 1951); Rezgések és hullámok (Bp., 1951); Az elektroakusztika elméleti alapjai (Bp., 1952); Érzékszerveink és a technika (Bp., 1954); Mikrohullámú erősítőcsövek (Bp., 1955); Bevezetés a tranzisztorok alkalmazásába (Házman Istvánnal, Hidas Györggyel, Bp., 1961); Az elektroakusztika alapjai (Bp., 1963); A hírközlés regénye (társszerző, Bp., 1967); Elektroncsövek és félvezetők (Bp., 1968); Integrált szilárdtest áramkörök (Bp., 1969).– Irod. V. I. (A Jövő Mérnöke, 1987. 32. sz.); V. I. (International Union for Vacuum Science, Technique and Applications, News Bulletin, 1988. 10. sz. febr. 5.).
