német
német – ‘tömegében Németországban élő germán nép; ennek nyelve, ennek tagja’; ‘‹melléknévként› e népre, nyelvre vonatkozó’. Származékai: németes, németesít, németesség, németség.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát Nemac, szlovén, szlovák Nemec (‘német’). Az ősszláv nemac töve azonos néma szavunk előzményével, s eredeti jelentése ‘nem szláv’, ‘érthetetlen nyelvet beszélő’ volt (hasonlóan a barbár szó eredetéhez), s csak utóbb rögződött mint a germánság megnevezése. A magyarba a fenti nyelvek bármelyike közvetíthette a szót, mégpedig igen korán, amikor nyelvünkből még hiányzott a c hang, s t-vel helyettesítették.
