agrárproletár, mezőgazdasági proletár: termelőeszközökkel nem rendelkező földműves, aki rendszeresen vállalt mezőgazdasági bérmunkából él. A mezőgazdasági munkás (→mezei munkás) mellett ideszámítjuk a félproletárnak tekinthető kishaszonbérlőket (→bérlő) (részesművelőket) is. Az újkori agrárproletariátus a mezőgazdaság kapitalista fejlődése során alakult ki; a termelési eszközökhöz való viszonya megegyezik az ipari munkáséval, de sok szempontból még kezdetlegesebb és nehezebb viszonyok között él: hazánkban 1945 előtt a „hárommillió koldus” táborát alkotta. A mezőgazdasági népesség legforradalmibb rétege, az →agrármozgalmak bázisa; számbeli súlya is minden más paraszti rétegét fölülmúlta. A szakirodalom a teljesen nincstelen agrárproletárok két nagy csoportját különbözteti meg: az állandó (szerződéses, kötött) és az időszaki (szabad, kötetlen) bérmunkásokat. Az elsőhöz tartozik a huzamos időre szegődött gazdasági →cseléd, aki az alkalmazó üzem szerint lehet uradalmi és gazdacseléd egymástól némileg eltérő munkarenddel és főként juttatásokkal. A szabad bérmunkás felé közelítő átmeneti típus a telepítvényes (egyéb neve: zsellér, robotos, úrdolgás, földész), aki a bérföld és egyéb juttatások fejében a munkaadónál állandó mezei munkát végez. A szabad bérmunkás csak alkalmanként szegődött, a szegődmény szerint lehet napszámos, részes,→summás stb., vagyis időbérben, terményrészért vagy szakmányban (teljesítménybérért) dolgozó kétkezi munkás. A betakarítást részesek és napszámosok, a széna-, kert- és szőlőmunkákat többnyire szintén napszámosok végezték, a nagyüzemek vegyes mezei munkák elvégzésére főként summásokat fogadtak. Az agrárproletárok részben még mezei munkásnak vehetők (az →erdőmunkás, →rakodómunkás, szállítómunkás stb.), részben már átmeneti típust képviselnek (→építőmunkás, →útmunkás és →vasútépítő munkás, →kubikos) az ipari munkásság felé. (Ennek megfelelően nevük több szerzőnél is parasztmunkás.) E munkáskategóriák bérezése is modernebb volt, többnyire szakmányban (akkordban) dolgoztak. – Sem az időszaki és állandó mezei munkásság, sem pedig az ipar felé tartó átmeneti agrárproletár-rétegek között nem volt éles választóvonal, sok esetben hasonló vagy azonos életformáról, időszakonként cserélődő foglalkozásról van szó. A földhöz kötöttebb, tulajdonszerzésre vágyó rétegek igyekeztek részesbérletre is szert tenni; a kishaszonbérletek munkálatait sok esetben a családtagok végezték el. Az agrárproletárok földszerzési vágyai csak a felszabadulás után, az 1945-ös földosztással valósultak meg, a szegényparasztság mellett elsősorban ők részesültek a fölosztott birtokokból. (→ még: banda, →mezőgazdasági bérmunka) – Irod.Ecseri Lajos: Az alföldi munkáskérdés és a mezőgazdasági válság (Bp., 1898); Kiss Lajos: A szegény emberek élete (Bp., 1955); A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1914 (szerk. Szabó István, I–II., Bp., 1965).
Katona Imre
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.