árendás
árendás: azoknak az elnevezése, akik egyénileg vagy csoportosan (pl. valamely település) ingatlan javakat béreltek. Az árendásság fogalma a 17. sz. első harmadában alakult ki. Az árendás a tulajdonossal szerződéses (contractus) bérleti viszonyban állt. Az árendás → jobbágyok rendszerint → szabad menetelű jobbágyok voltak, de ha nem is minden esetben, a földesúrhoz való viszonyuk mindenképpen kedvezőbb volt, mint az → urbárium alapján szolgáló társaiké. A jobbágy a birtokában levő föld után haszonbért fizetett, s általában egyéb szolgáltatással nem tartozott a földesúrnak. Az úrbéresek rendszerint megüresedett → jobbágytelket, → majorsági birtokrészeket, remanenciália földet, legelőterületet (→ makkoltatás), ill. valaminek a jogát (pl. italmérés) bérelték. A török alól felszabadult Alföldön a 18. sz.-ban általános gyakorlat volt, hogy az elpusztult vagy elnéptelenedett települések → határait a szomszédos helységek legeltetésre vagy szántóművelésre bérbe vették a tulajdonostól, ezek az ún. → pusztabérletek. Az árendásnak újabb, rokon fogalma, a népnyelvben árendásnak nevezett → bérlő. Az árendást helyenként a szerződéses viszony miatt → kontraktualistának is nevezték. (→ még: árendás föld, → beneficiátus legelő, → taksa) – Irod. Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből (Bp., 1948); Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556–1767 (Bp., 1969).
Török Katalin
