Rákóczi kesergője
Rákóczi kesergője: a kuruc szabadságharc (1704–1711) vezére, II. Rákóczi Ferenc és híveinek panaszos hangú, párbeszédes búcsúéneke. (A kesergő a hallgató nótához hasonló szerkezetű, hangszeres zenemű a 18. sz. elejéről, szövegét tekintve pedig panaszos hangú → történeti ének, főként Rákóczi korából; népi megfelelője a magánélettel kapcsolatos → keserves.) Rákóczi kesergője a vele rokon → Rákóczi-nótával együtt valószínűleg közvetlenül a kuruc szabadságharc után keletkezett, e kettő keveredett egymással, maga a Rákóczi kesergője több változatban maradt fenn a szájhagyományban. A legépebb változatot Nagyszalontán és Nagyecseden jegyezték le: az egyik szöveget Arany János rögzítette és küldte közlésre Thaly Kálmánnak, a másikhoz Kodály Zoltán gyűjtötte a dallamot. Néhány töredéket nem számítva, a teljesebb változatok kevéssé térnek el egymástól: a versszakok sorrendje nem azonos ugyan, de az első általában megmarad (– Hallgassátok meg, magyarok, amit beszélek!…), hasonlóképpen a hívek tanácsa, Rákóczi búcsúja és a németek dúlásai miatti panasz; ugyanakkor több változatból hiányzik az árulók megfenyegetése (– Megfizeti még az árát az árulásnak!…) s még egy vagy két záróversszak. (→ még: kuruc énekek, → Rákóczi-induló)
Katona Imre
