szamár (lat. Equus asinus): D-Európában, É-Afrikában és Ázsiában nagy területen használt hátas és teherhordó háziállat. Ősei valószínűleg a núbiai vadszamár, ill. az ázsiai kulán és a kiang voltak. A magyar nép a szamarat háziállatként csak bizonyos funkciókra tenyészti. A juhászok, részben a kondások tartották teherhordó (→tergenye) és hátasállatként, elsősorban a szélesebb körű tejfeldolgozás előtt az ún. gúnyás (→gúnya), migráló (→vándorpásztorkodás) juhászatnál. A szamár tenyésztése csak egyes községekre korlátozódott: pl. Ács (Komárom m.), Pári (Tolna m.), Öskü, Várpalota (Veszprém m.), Gyöngyöspata (Heves m.). Tiszafüreden a hortobágyi pásztorok részére tenyésztették, de hizlalták is. Szórványos fogyasztásáról a Mátra és Közép-Tisza közti vidék paraszti törpegazdaságaiban, ill. alföldi juhászoknál tudunk a 19–20. sz.-ból. A parasztok körében szamarat ettek az állatot igavonóként tartó gazdaságok mellett más szegény háztartásokban is. A szamárvágás a juhászok körében sem általános; akik egyáltalán levágták, részben csak zsírját használták haj-, és ruhakenésre, ill. szappanfőzésre. – Általában kiöregedett állatokat vágtak. Ezeket ősztől kezdve néhány hónapon át szemes takarmányon hizlalták, majd leszúrták, megnyúzták. A szamár húsából füstöltek, nagyobb részéből azonban kolbász készült, szintén füstölve. Kisütött zsírját ételkészítéshez használták. – A magyar téli szalámi olasz előképétől eltérően nem szamárból készül. Századunkban a cukrászipar próbálkozott szamárzsír felhasználásával, ami az Alföldön helyenként átmenetileg fellendítette a szamárhizlalást. – Szegényebb rétegek igázták is, egyes helyeken fuvaroztak, városokban (pl. Pest, Tiszafüred) vizet szállítottak szamárral. Nagyobb gazdaságok, uradalmak öszvértenyésztéshez használták. – Irod.Györffy István: Ló- és szamárhúsevés a magyar népnél (Ethn., 1936); Szendrey Zsigmond: Szamár a magyar néphitben (Ethn., 1937); Bökönyi Sándor: Rapport préliminaire sur l’examen des ossements d’animaux receuillis au cours de fouilles de Zalavár (Acta Archaeol, 1954); Bencze József: A szamár tenyésztése és az öszvér (Bp., 1955); Szilágyi Miklós: Adatok állattartásunk egy kevéssé kutatott problémájához (Ethn., 1964).
A juhász szamara a birkákkal együtt legel (Kunszentmiklós, Bács-Kiskun m., 1980)
Szabadfalvi József–Kisbán Eszter
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.