történeti epika
történeti epika: történeti tárgyú epikus népköltészet. Legismertebb formái a → történeti monda, → történeti ének, bizonyos tekintetben az → anekdota. A történetiség minden folklór alkotás sajátossága, de az önálló történeti jelleg csak a folklór és a hivatásos irodalom határán alakul ki. Itt is keveredik a lokális-etiologikus mozzanatokkal (pl. a történeti mondában, amely a → helyi mondával tart szoros tartalmi és formai kapcsolatot), ill. élményszerű mozzanatokkal (pl. az önéletrajz, igaz történet esetében). A történelem még a történeti epikában is csak kulissza, tévednek azok a folkloristák (és gyakrabban a történészek), akik a folklór történetiségét úgy értelmezik, hogy benne a történelem eseményei pontosan megkövülve rögződnek meg. A szűkebb horizont jól megfigyelhető az olyan folklór jellegű paraszti megfigyelésekben, jegyzetekben, krónikákban, évkönyvekben, amelyek éppen ezért nem vonhatók a szorosabb értelemben vett epika keretei közé, mivel hiányzik belőlük az egyedin túlmenő, művészi jellegű általánosítás. A történeti epika egyik fontos feladata viszont a nemzeti és a történeti tudat fenntartása (gyakran annak minden felszínes sztereotipizáltságával). A történeti poétika csak részben foglalkozik e kérdéssel, az a műfajok történetiségéből és nem történeti tematikájából indul ki. – A magyar folklórban ma némi nyoma van a Mátyás király, Dózsa, a török-tatár harcok, a kurucok, a szabadságharc, a világháborúk, emellett a betyárok alakja köré rakódó történeti epikának, helyileg meglehetősen eltérő változatokban. A történeti epika keretei között sajátos módon jelenik meg a stílus, és legalábbis utólag archaizálásnak hat. Az epikus hős alakja is megváltozik, a korábbi mitikus-hiperbolizált figurából történetibbé és realisztikusabbá válik. (→ még: epika, → hagyomány) – Irod. Kálmány Lajos: Történeti énekek és katonadalok (Bp., 1952); Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Bp., 1960); Putyilov, B. N.: Russzkij isztoriko-peszennij folklor XIII–XVI vekov (Leningrad, 1960); Katona Imre: Historische Schichten der ungarischen Volksdichtung (Helsinki, 1964); Dobos Ilona: A történeti mondák rendszerezéséről (Ethn. 1970); Ferenczi Imre–Molnár Mátyás: Fordulj, kedves lovam... (Vaja, 1972).
Voigt Vilmos
