IX. Kérés, fenyegetés, fohász „közbenjárókhoz”
IX. Kérés, fenyegetés, fohász „közbenjárókhoz”
Az idetartozó szövegtípusok közös sajátsága a (nem keresztény) közbenjáróhoz fordulás kéréssel, paranccsal; a közbenjáró (C-tényező) kritériumát tekintve tehát ima formában.
A vallásos ima-formától a „közbenjáró”-hoz intézett fenyegetés is csak a fenyegető imperativus alkalmazásában különbözik. A közbenjáró a néphit valódi, „hitt” hiedelemlénye és csak e szövegekből ismert fiktív „szöveglény” egyaránt lehet. Az egyes szövegtípusok a közbenjáró (és a rá jellemző hagyományos attribútumok) tartalmi különbségei, másrészt a kérő/óhajtó és parancsoló formák (és bővítményeik) formai különbségei alapján különülnek el. E különbségek ellenére mindezek a szövegtípusok egymással többé-kevésbé egységet alkotnak: a szövegek könnyen kontaminálódnak egymással, az egyes lények cserélődnek; a „szöveg teremtette” fiktív lények könnyen behelyettesítődnek az adott helyen ismert és „hitt” hiedelemlényekre; sőt a keresztény vallás közbenjáróira.
1. Növények fenyegetése
2. Gyógyító szituáció megszemélyesítése – fohász a „földanyához”
3. A gyógyító szituáció megszemélyesítése – „holdfohászok”
4. Fohász a néphit természetfeletti lényeihez
