A FÖLD ÉS AZ ÉG

Full text search

A FÖLD ÉS AZ ÉG
A Föld népeinek világról alkotott elképzeléseiben alapvető szerepe van a föld–ég kettősségének; ez a „mitológiák egyik univerzális vezérmotívuma” – ahogy Mircea Eliade (1958: 240) kifejezi. A (káoszból, tengerből, „világtojásból”) keletkezés, teremtés eredménye e kettősség, amely a magyar paraszti világképben is fellelhető. A bibliai teremtésmítosz „kezdete”: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet”, egybevág ezzel. Ez a tény nyilvánvalóan erősítette a keresztény népek e hagyományainak fennmaradását.
A lapos, korong alakú Föld és a rá buraszerűen boruló égbolt elképzelése szintén egyetemes sajátsága – bizonyos szinten – különböző népek világképének. Az európai, például görög, germán népek egykori kozmogóniájánák, de az urál-altaji mitológiáknak is része volt. A magyar parasztság e nézete általános volt, még ha ismerték is mellette 528a világ szerkezetének másféle magyarázatait is. Szintén egyöntetű, a magyar nyelvterület egészén elterjedt hiedelem szerint a Földet állatok tartják a hátukon. Változatosak voltak az elképzelések az állatok mibenlétét illetően: nagy hal, cethal, bivaly, ökör, medve, illetve két vagy négy bivaly vagy ökör. Ha négyen vannak, esetleg a „Föld négy sarkát” – vagyis négy oszlopként a földkorongot – tartják. A halak vízben vannak; a földkorong e nézet szerint a vízen fekszik. A Földet tartó állatokkal függ össze a földrengés eredetének magyarázata: a cethal egyik oldaláról a másikra fordul vagy megmozdul a vízben; az ökörre, bivalyra légy vagy dongó száll, ezért farkával odacsap. Ez hét- vagy kilencévenként ismétlődhet. „A Föld vízen áll” nézet ettől függetlenül is ismert volt. Nyilvánvalóan igen régi elképzelésekről van szó: Földet tartó állatokra vonatkozóan urál-altaji és kaukázusi hagyományok éppúgy ismertek, mint a Biblia Leviathánra vonatkozó utalásai (Apokalipszis, Ézsaiás könyve). Vargyas Lajos (1978: 23) a Fekete-tenger vidéki és kaukázusi hagyományok fontosságára utal, és iszlám hatást is feltételez a képzetek elő- és közép-ázsiai elterjedésében.
A buraszerű égbolt elképzelésére mesei sztereotípiákon kívül („a világ végén”, „ahol a fecske is térdenállva issza a vizet”, mert nem fér el a lehajló ég alatt) élő hiedelmek is vonatkoznak még a 20. században is: „A világ végén lehajlik az ég, de az nagyon messze van” (Nagybajcs, Győr m.) Az égbura szilárd kéreg, amely – országszerte ismert nézet szerint – villámláskor meghasad; akkor látszik is mögötte a fényes, „igazi ég”. Több adat vonatkozik arra is, hogy a csillagok tulajdonképpen az „igazi égnek”, az ég „mögötti” fényességnek az átszűrődései az égbolt kis nyílásain. Ezzel az elképzeléssel vág egybe a Mándoki László (1968) és Erdődi József (1970) által vizsgált Fiastyúk (Pleiades) csillagkép Szitáslyuk elnevezése, amely mind finnugor, mind török nyelvekben megvan, ez a nézet tehát valószínűleg a magyar néphit keleti eredetű eleme.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi