AZ ÚR–PARASZT SZEMBENÁLLÁS

Full text search

AZ ÚR–PARASZT SZEMBENÁLLÁS
Ennek a mind anakronisztikusabb ellenséges viszonynak a mélyén az is meghúzódik, hogy a 19. század második felében születő polgári jogállam csak az egyén jogegyenlősége értelmében fogalmazta meg az állampolgári jogokat. A parasztok viszont nem tudtak s nem akartak állampolgárként betagolódni a társadalomba: a hagyományos paraszti kultúrát a faluközösséghez, mezővárosi közösséghez tartozás feltétel nélküli elfogadása éltette. Az egyén jogi felszabadulása és közösségébe zárkózása a paraszti létforma legszembetűnőbb paradoxona. Mindenki, aki a rendi örökség okán parasztnak minősült, természetesen elvárta, öntudatosan követelte is az államtól egyéni tulajdona – földbirtoka – elismerését, védelmét. Személyiségének a polgári tulajdonlásból következő teljes körű egyenjogúsodására azonban nem tartott igényt. A tulajdonnal rendelkező állampolgár korlátlan cselekvőképességének lehetőségével való egyéni élni tudás és ezzel egyidejűleg a közösséghez tartozás ugyanis folyamatos feszültségeket gerjeszt. Aki a maga közösségének erkölcsi és jogi normái ellenében állampolgári jogaira hivatkozik, a paraszti léttel, így a faluközösséggel mint eszményi 741életkerettel való elégedetlenségét is kifejezi. A legmódosabb parasztok valóban kifejezték: birtokuk alapján „úrnak” szerették volna tudni magukat, tehát hozzájuk igazodtak, hasonultak, kifejlesztvén a parasztgőgöt. Az agrárszegénység pedig, bár tudomásul vette munkás voltát és teljes vagy részleges kívülrekedését a parasztok közösségén, a birtokossá, azaz paraszttá válás vágyából formálta meg eszményeit: a paraszti léttől remélte önállósodását. „Munkás” létformáját, a vele járó, a politikai mozgalmak vonzásában kiharcolható munkásjogokkal együtt a paraszttá emelkedést segítő eszközként tudomásul vette, de a parasztokhoz igazodás, hasonulás gesztusaival a helyzete átmenetiségét hangsúlyozta.
Az elmondottakból az következnék, hogy a tulajdonossá lett, s ezzel egyidejűleg rétegekre szakadt parasztság azért nem tudott/nem akart azonosulni az egyént felszabadító polgárias eszményekkel, mert a faluközösség hathatósabb védelmet kínált a számára, mint az amúgy is átláthatatlan és az „urak találmánya” jogrendszer. S valóban: ki-ki a maga közösségében könnyen fel tudta oldani az erkölcsösség–erkölcstelenség örök emberi dilemmáit, hiszen szocializációja során megismerte a normákat és a szabályokat. A folyton alakuló, változó jogrendszert viszont „tanulniuk” kellett azoknak is, akik – fizetség ellenében – eligazodni segítettek benne. Csak akkor lehetne azonban helytálló az ilyen következtetés, ha a faluközösségi szabályrendszert olyan erőtérként határoznánk meg, mely intézményesített jogszolgáltatás nélkül is fel tudta oldani a személyiségjegyekből adódó egyéni és csoportellentéteket, s gátat szabott a köznyugalmat veszélyeztető bármilyen rendellenességnek. Forrásaink azonban a konfliktusokkal terhelt, a közösségellenes magatartás megnyilvánulásaival, a bűnnel már-már reménytelenül hadakozó faluközösségekről tudósítanak! És arról is, hogy a parasztok, bármennyire ellenséges volt a viszonyuk az intézményes igazságszolgáltatással, nem csupán elfogadták az együttélés biztosítékaként, hanem igényelték, sőt kikényszerítették elöljáróiktól a legcsekélyebb normaszegés, különösen az eltökélt normatagadás megbüntetését, valamint a közösségen belüli személyes konfliktusok hatalmi szóval történő feloldását.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi