A PARASZTOK ÉS A JOGSZOLGÁLTATÁS
737A PARASZTOK ÉS A JOGSZOLGÁLTATÁS
A jogszolgáltató fórumok és a maguk igazságát kereső parasztok viszonyát az anekdoták, a tréfás élményelbeszélések kiválóan szemléltetik. Az egyik humorforrás a vádlottként vagy tanúként a bíróság elé idézett parasztembernek az „ügy” körülményeit kínosan részletező, s ezzel a bíró türelmét próbára tevő bőbeszédűsége, mellébeszélése. A szegedi tanyavilágban otthonos Cserzy Mihály novellahőse azzal dicsekszik sógorának, hogy egy utcai verekedés ügyében tanúként idéztetvén a „törvénybe”, ő bizony, bár a bíró újra meg újra meg akarta szakítani, elmondta „tövirűl hegyire, úgy, amint történt”. Csupán arra nem válaszolt, hogy kik is verekedtek, hiszen bezárták a kaput, így nem láthatott, s nem is tud semmit (Cserzy M. 1907: 27–33). Szabó Pál valamelyik bihari faluban élt lókupec novellahőse abban a hiszemben készült a tárgyalásra, hogy egy kehes lóval kapcsolatos mesterkedéséről fogják megkérdezni, s miként tagadja majd le a keh elállítását. De a szomszédja megveréséről faggatja, s minduntalan leinti a bíró, amikor el szeretné mondani „lánya szerelmét a szomszéd fiával”, lévén „ez a legfontosabb, mert innen jött a baj”. Tehetetlen elkeseredésében inkább elhallgat, s a védelmére kirendelt ügyvédet is megüti. Nem tudja s nem is akarja teljesíteni a „beszéljen és mégse beszéljen” tartalmú úri kívánságot. Tanácstalanságát és tragikomikus helyzetét a rendszer elleni váddá fogalmazza az író: „Törvény elé hurcolja őket ez az élet, és itt pedig nincs aki meghallgassa ennek az életnek örök tragédiáját” (Szabó Pál 1956: I. 99–110. – „Benedek a törvény előtt” [19341). Máskor a jogásznyelv félreértése teremt humoros, ám a vádlott elmarasztalására okot szolgáltató helyzetet. Egy Zenta vidéki anekdota szerint azért idézték bíróság elé a juhászt, mert amikor tilosba tévedtek az állatai, megsértette a csőszt. Arra a kérdésre, hogy „mit tud felhozni mentségére”, így válaszol: „főhozhatok a bíró úrnak húsvétra egy szép bárányt”. A még sugalmazóbb „mivel tud védekezni” kérdést ismét rosszul érti: a komájára bízott kampóra vonatkoztatja, mondván: éppen le mehet érte a kijárathoz, „ha már mindenáron védelemrül köll gondoskodnom” (Tőke I. 1983: 106–107).
Az együgyűnek látszó, de a maguk módján mégiscsak ravaszkodó, hiszen a parttalanul hömpölygő szóáradatban a bíróságnak fontosat elrejteni, az együttműködés megtagadását burkoltan kifejezni törekvő „népi alakok” humoros esetei szimbolikus érvényűek. Azt fejezik ki, amit a jogszokásleírások is visszatérően emlegetni szoktak: a bármiféle peres eljárást – hangsúlyozottan az „urak” törvénykezését – övező paraszti tartózkodást, idegenkedést és félelmet. A mártélyiak (Csongrád m.) jogi bölcselkedése szerint a pereskedők megbontják a köznyugalmat, amit akkor sem szabad megtenni, „ha »joguk« volna hozzá”. A „törvény”, mely a helyi szóhasználatban a bírósági büntetőeljárással, a „városi urak” igazságszolgáltatásával azonos jelentésű, egyébként is könnyen befolyásolható, ha a falubeliek közül valaki arra vetemednék, hogy becsületét kockáztatva az „urakkal »cicázik«”. Az igazságszolgáltatás megvesztegethetőségét sejtető képes beszédet így értelmezte Tárkány Szücs Ernő: „A »törvény orra ólomból van«, akinek sikerül az ólmot megpuhítani, akinek tehát jobb összeköttetései vannak a városban, az nyeri meg a pert” (Tárkány Szücs E. 1944b: 41–42). Az orosháziak (Békés m.) a „Jobb egy sovány egyezség, mint egy kövér pör!” szentenciával fejezték ki, hogy a becsületes ember nem szívesen pereskedik. Akinek 738„»kenyere« volt a pereskedés, azt megszólták”, mert csak a „kupecek vagy a kupec természetű emberek szerettek pereskedni”. Ellenségesen nyilatkoztak az ügyüket képviselni hivatott ügyvédről is, aki csak „megkopasztja a parasztot” (Hajdú M.–Kovács F. 1965: 477). A „törvény elé” idézéstől való félelem és az ügyvédek iránti bizalmatlanság volt jellemző a szegedi tanyavilágban is. Gyakran előfordult, hogy a parasztember fizetett ügyvédje előtt „sem fedte fel magát őszintén, úgy viselkedett, mintha a bíró előtt állt volna” (Börcsök V. 1968: 136).
A BÍRÓSÁG MEGTÉVESZTÉSE: A HAMIS TANÚ
A HATALOM KÉNYSZERÍTŐ ESZKÖZEI
AZ ÚR–PARASZT SZEMBENÁLLÁS
A FALUSI BÍRÓ BÜNTETŐ SZEREPE
JOGSZOLGÁLTATÁS A POLGÁRI KORSZAK ELŐTT
