MUNKASZERVEZÉS, TOBORZÁS – HELYBELI ÉS VÁNDORMUNKA – A MUNKA IDŐTARTAMA
MUNKASZERVEZÉS, TOBORZÁS – HELYBELI ÉS VÁNDORMUNKA – A MUNKA IDŐTARTAMA
Az erdőterületek felett azok kiterjedésétől és tulajdonlásától függően állandó vagy alkalmi személy(-zet) gyakorolt felügyeletet; a munkakörök és ezeknek megfelelően az elnevezések idővel változnak, s térben is változatosak: erdész, erdős, fabíró, fűrészbíró, hajtó, patakfelelős, illetve erdőbíró, -csősz, -felügyelő, -gazda, -inspektor, -kerülő, -mester, -óvó, -őr, -pásztor, -sáfár. Az ő munkakörükbe tartozott a kitermelés rendjének, idejének, helyének és a bérezés módjának felügyelete, s a munkások vezetőinek segítségével rendszerint ők is toborozták az embereket. Mivel ezek a személyek a toborzáson kívül sok mindenbe beleszóltak, a munkások és saját vezetőik nem dolgozhattak olyan szabadon, mint a kubikosok. Ugyanakkor nem is voltak úgy szem előtt, mint a summások, akiknél azért nagyobb szabadságot élveztek. A fa kitermelése és szállítása nem mozgatott meg akkor tömegeket, mint a mezőgazdasági vagy a kubikos földmunkák, az erdei munkáscsapatok létszáma sem duzzadt föl annyira, s maga a munkatér a lakott helyektől távolabbra esett, illetve közelsége esetén is elszigeteltebb volt a másik kettőnél. Így az erdőmunkások szervezetei és vezetése is némileg eltért társaikétól.
A munka időtartama a mezőgazdaságinak és az erdeinek együttes függvénye volt: helyben néhány hónapot, távolabb néhány hetet tett ki, de idővel – igaz, kevesebb személyt érintve – az utóbbi is meghosszabbodott, szélső esetekben akár évekre is. Míg a közelben dolgozók (főként nagy hidegben) naponta, illetve inkább hetenként látogattak haza, a távoli munkákról jó esetben is csak havonta, sőt költségkímélés céljából a szennyessel, pénzzel stb. hazalátogató személyek is váltogathatták egymást. A gömöriek 3–4 hetenként összeadták az útiköltséget, mert a vállalat ritkán fizette azt (É. Kovács L. 1976: 148).
Szabadban végzett munkáról lévén szó, a favágás általában éppúgy napkeltétől napnyugtáig tartott, mint a kubikos vagy a mezei munkák. A felkelés azonban megelőzhette a napkeltét, a lefekvés viszont későbbre tolódott a napnyugtánál. Szélső esetben előfordult, hogy teliholdnál éjszaka is dolgoztak, hajnalban hunytak egy keveset, ez esetben reggel darabolták, hasogatták az éjszaka kidöntött fákat (Varga D. 1970: 48). Mindez az évszakok, a napszak és az időjárás függvénye is volt.
