NAGY ZOLTÁN: ALTATÓ
NAGY ZOLTÁN: ALTATÓ
Egyre sűrűdő fátyol vesz körül;
A lámpám még aranylón átragyog,
És leborul hangot és szint befedve
Az éji csend nehéz nagy selyem leple…
Álmos vagyok…
A lámpám még aranylón átragyog,
És leborul hangot és szint befedve
Az éji csend nehéz nagy selyem leple…
Álmos vagyok…
Butor reccsen… Valaki fütyörész…
A csend selymébe a hang beletép,
De mindjárt furcsa selyemhernyók jőnek,
S a selyem leplen szőnek, szőnek, szőnek,
Míg újra ép.
A csend selymébe a hang beletép,
De mindjárt furcsa selyemhernyók jőnek,
S a selyem leplen szőnek, szőnek, szőnek,
Míg újra ép.
Gyermek vagyok s mindjárt elalszom én.
Éji lepkék simitják arcomat,
És kezemből kiejtlek csendesen,
Régi, furcsa, kedves játékszerem,
Ó gondolat…
Éji lepkék simitják arcomat,
És kezemből kiejtlek csendesen,
Régi, furcsa, kedves játékszerem,
Ó gondolat…
