Foglalkozás.
Foglalkozás.
A románság legkedvesebb foglalkozása a juhásztorság, melyet különösen a mokányoknak nevezett havasalji románok folytatnak. Pásztorsággal a férfiak foglalkoznak; a nők föladata a tej földolgozása a pásztorkunyhókban (isztina). Van havasi isztina, fenyűszálakból épített egy szobás pásztorlak, deszka vagy fenyűkéreg födéllel. Van hordozható isztina is.
Ellés után (márczius, április hónapok) a bárány 6–8 hétig szopik, azután elválasztják. Június 2-án a juhász megméri, hogy minden egyes juhnak mennyi a tejelése, aztán ahhoz képest adja ki a gazdának túró illetményét. Ez mindig a gazdák jelenlétében történik. A juhok szeptember végéig maradnak a legelőn; akkor haza hajtják a nyájat. A Romániával határos juhtenyésztő mokányság Dobrudzsáig is elhajtja nyáját, és hazájába csak minden 2–3 évben ér vissza. A juhtenyésztés e módja, mióta a legelők ott is eke alá kerűltek, drágább lett és egyúttal ritkább is.
Az erdős és havasi vidékeken lakó románság szénégetéssel, szurokfőzéssel, de főleg faedények készítésével foglalkozik s azokkal vándor kereskedést folytat. Az abroncsos mócz messze vidékekre eljár. A szenet zsákokban vagy nyitott szekereken, a szurkot fahéjakból készített edényekben szállítják. A műhelyi iparágak közűl a román leginkább a szűcs mesterséget kedveli, de ácsok és kőmívesek is sokan vannak. Bányavidékeken a bányamunkások legnagyobb része román. Nagyban kereskedni csak marhákkal és lovakkal szeretnek. A lapályon lakó románság fő foglalkozása a földmívelés, kisebb mértékben pedig az állattenyésztés; helyenként a mezei gazdaság más ágaival is foglalkoznak, bortermő vidékeken szőlőmíveléssel és gyümölcstermesztéssel is. A román asszony mindenben munkatársa férjének, fő foglalkozása azonban a háztartás és a család tagjainak mindenféle fehérneművel való ellátása. Egész télen át kora tavaszig foly a len, kender és gyapjú fonása. Aztán kezdődik a szövés. Egyszerű szövőszéken szőnek minden szükséges fehérneműt, gyapjú szőnyegeket, asztalterítőket, katrinczákat, öveket, pokróczokat, átalvetőket, tarisznyákat. Házi iparuk általában igen fejlett. A román nő a színeket ízléssel alkalmazza: Az ahhoz való ásványi és növényi anyagokból a legszebb sárga, kék, vörös és zöld festékeket állítja elő. A leánygyermekeket korán kézimunkákra szoktatják, hogy segítsenek anyjuknak.
