II. SZÍN.
A tanácsterem.
Harsonák Henrik király, Wolsey bibornok vállára támaszkodva jő. Utánok a Tanácsurak, sir Lovell Tamás, Tisztek, Kiséret.
HENRIK.
Éltem s egész valóm hálálja e
Nagy gondodat! Mord öblü pártütés
Torkában álltam: néked hála, hogy
Elforditád azt. – Állitsad elénk
A Buckingham sáfárát: enmagam
Halljam, mikép tesz ujra vallomást
Ura bűnéről s pontrul pontra mint
Ismétli vádait.
A király elfoglalja trónülését. A tanács-urak helyeikre ülnek; a bibornok a király lába mellett jobbról. Kivül zaj, kiáltás: „Helyet a királynénak!” Katalin királyné jő, Norfolk és Suffolk herczegektől vezetve. Letérdel. A király feláll trónjáról, fölemeli, megcsókolja s maga mellé ülteti.
Éltem s egész valóm hálálja e
Nagy gondodat! Mord öblü pártütés
Torkában álltam: néked hála, hogy
Elforditád azt. – Állitsad elénk
A Buckingham sáfárát: enmagam
Halljam, mikép tesz ujra vallomást
Ura bűnéről s pontrul pontra mint
Ismétli vádait.
A király elfoglalja trónülését. A tanács-urak helyeikre ülnek; a bibornok a király lába mellett jobbról. Kivül zaj, kiáltás: „Helyet a királynénak!” Katalin királyné jő, Norfolk és Suffolk herczegektől vezetve. Letérdel. A király feláll trónjáról, fölemeli, megcsókolja s maga mellé ülteti.
KATALIN.
Hadd térdelek még. Esdeklő vagyok.
Hadd térdelek még. Esdeklő vagyok.
)
HENRIK.
Kelj föl, im itt helyed. Kivánatod
Felét ne mondd ki, mert magad birod
Fele-hatalmunk’; a másik felét
– Még ki se’ mondva – megadók. Nevezd meg,
Mit kérsz, s legyen meg.
Kelj föl, im itt helyed. Kivánatod
Felét ne mondd ki, mert magad birod
Fele-hatalmunk’; a másik felét
– Még ki se’ mondva – megadók. Nevezd meg,
Mit kérsz, s legyen meg.
KATALIN.
Hogy a király szeresse önmagát,
S e szeretetben föl ne adja ön-
Becsűletét s állása szent dicsét:
Kérésem ennyi.
| Felség, köszönöm! |
S e szeretetben föl ne adja ön-
Becsűletét s állása szent dicsét:
Kérésem ennyi.
HENRIK.
| Folytasd, drága nőm! |
KATALIN.
Panaszszal ostromolnak, és sokan,
S leghűbbjeink: hogy népednek sulyos
Sérelme van. Parancsok mentek a
Néphez, melyek kitéptek a szivekből
Minden hűséget; s bár ebben, nemes
Bibornok úr, terád van keserű
S fő-fő panasz, mint szerzőjére a
Sanyaru sarcznak, de urunk királyunk
– Kinek nevét mocsoktul óvja ég –
Maga se’ ment a tiszteletlenül
Vádló szavaktul, hangoktól, mik a
Jobbágyhűséget összetörve, csaknem
Nyilt pártütésnek látszanak.
Panaszszal ostromolnak, és sokan,
S leghűbbjeink: hogy népednek sulyos
Sérelme van. Parancsok mentek a
Néphez, melyek kitéptek a szivekből
Minden hűséget; s bár ebben, nemes
Bibornok úr, terád van keserű
S fő-fő panasz, mint szerzőjére a
Sanyaru sarcznak, de urunk királyunk
– Kinek nevét mocsoktul óvja ég –
Maga se’ ment a tiszteletlenül
Vádló szavaktul, hangoktól, mik a
Jobbágyhűséget összetörve, csaknem
Nyilt pártütésnek látszanak.
NORFOLK.
Nem „látszanak” s nem is „csaknem”. Valóban
Nyilt fölkelés. Mert a nagy sarcz miatt
A gyárosok, nem birva tartani
Munkásaik’, szétküldték mind a sok
Fonót, szövőt, kallóst, takácst, a kik,
Mást nem tanulva, éhtől üzve, most
Kétségbeesetten néznek a komor
Jövőbe. Lázadoznak s soraikban
Küzd a veszély!
| De sőt |
Nyilt fölkelés. Mert a nagy sarcz miatt
A gyárosok, nem birva tartani
Munkásaik’, szétküldték mind a sok
Fonót, szövőt, kallóst, takácst, a kik,
Mást nem tanulva, éhtől üzve, most
Kétségbeesetten néznek a komor
Jövőbe. Lázadoznak s soraikban
Küzd a veszély!
HENRIK.
Nagy sarcz? miféle sarcz?
Bibornok úr, ha mint magunk is, e
Dologba’ vád alatt állsz: valamit
Tudsz-é e sarczról?
Nagy sarcz? miféle sarcz?
Bibornok úr, ha mint magunk is, e
Dologba’ vád alatt állsz: valamit
Tudsz-é e sarczról?
WOLSEY.
Országügyekről én csak némi részt
Tudok, s csak úgy vagyok többek között
A sorban én is.
| Felség, megbocsát, |
Tudok, s csak úgy vagyok többek között
A sorban én is.
KATALIN.
Többet, mint más; de te kovácslod azt,
A mit mindenki tud – nem tudni bár
Inkább szeretné, ámde kénytelen
Felőle tudni. E sarcz is, miről
Tudni kiván királyom, róla bár
Csak tudni is gyász, s a ki hordja, annak
Hátát töri, e sarcz, mondják, a te
Eszméd, műved. Ha nem: valóban, ez
Méltatlan és nehéz vád!
| Nem, uram, te sem tudsz |
A mit mindenki tud – nem tudni bár
Inkább szeretné, ámde kénytelen
Felőle tudni. E sarcz is, miről
Tudni kiván királyom, róla bár
Csak tudni is gyász, s a ki hordja, annak
Hátát töri, e sarcz, mondják, a te
Eszméd, műved. Ha nem: valóban, ez
Méltatlan és nehéz vád!
HENRIK.
Sarcz? Mily nemű? Hadd hallom, mily nemű
Sarcz az?
| S csakugyan |
Sarcz az?
KATALIN.
Sokat koczkáztatok, nehéz
Próbára téve tűrelmed’; de biztat
Kegyes bocsánatod igérete.
A nagy nyomort egy rendelet szülé, mely
Mindekitől értéke hatodát
Követelé s azonnal; az ürügy
E szörnyü sarczra: a frank háboru.
Ez minden ajkat szidalomra nyit;
Kiköpve a hűség; s hideg szivekben
Megfagy a kötelesség; a hol egykor
Imák lakának, átok ül; maga
Az engedelmesség az indulat
Szolgája lőn. Oh vajh’ minél előbb
Intézze ezt felséged el! Bizony nincs
Sürgősb ügy ennél!
Sokat koczkáztatok, nehéz
Próbára téve tűrelmed’; de biztat
Kegyes bocsánatod igérete.
A nagy nyomort egy rendelet szülé, mely
Mindekitől értéke hatodát
Követelé s azonnal; az ürügy
E szörnyü sarczra: a frank háboru.
Ez minden ajkat szidalomra nyit;
Kiköpve a hűség; s hideg szivekben
Megfagy a kötelesség; a hol egykor
Imák lakának, átok ül; maga
Az engedelmesség az indulat
Szolgája lőn. Oh vajh’ minél előbb
Intézze ezt felséged el! Bizony nincs
Sürgősb ügy ennél!
HENRIK.
Fájlalva hallom.
| Istenemre, ezt |
WOLSEY.
Én részemrül e
Tárgyban csak egyes véleményt adék
S azt is komoly s tudós tanács után.
Ha bősz s tudatlan nyelvek rágalommal
Illetnek – engem s tettimet nem értve,
S mégis birálva – mondhatom, hogy ez
A magas helyzet átka, az erény
Szokott tövises útja. Nem szabad
Letérni pályánk útáról, csupán
Mert rágalom bánt; mint az uj hajót
Rabló halak kisérik szüntelen,
Bár semmi hasznuk abban, csak hiu
Hajtó vadászat! Olykor legnemesb
Tettünket a gonosz s bárgyú itélet
Rossznak kiáltja, vagy tagadja, hogy
Mi tettük; míg a rosszat, mert talán,
Hogy szembe ötlőbb, égig emeli.
Ha állanunk kén’, attól félve, hogy
Mozdúlatinkra gúnyt s gáncsot vonunk:
Akár a földbe vernénk gyökeret,
Vagy mozdulatlan ülnénk, mint szobor.
Én részemrül e
Tárgyban csak egyes véleményt adék
S azt is komoly s tudós tanács után.
Ha bősz s tudatlan nyelvek rágalommal
Illetnek – engem s tettimet nem értve,
S mégis birálva – mondhatom, hogy ez
A magas helyzet átka, az erény
Szokott tövises útja. Nem szabad
Letérni pályánk útáról, csupán
Mert rágalom bánt; mint az uj hajót
Rabló halak kisérik szüntelen,
Bár semmi hasznuk abban, csak hiu
Hajtó vadászat! Olykor legnemesb
Tettünket a gonosz s bárgyú itélet
Rossznak kiáltja, vagy tagadja, hogy
Mi tettük; míg a rosszat, mert talán,
Hogy szembe ötlőbb, égig emeli.
Ha állanunk kén’, attól félve, hogy
Mozdúlatinkra gúnyt s gáncsot vonunk:
Akár a földbe vernénk gyökeret,
Vagy mozdulatlan ülnénk, mint szobor.
HENRIK.
Jól alapult és bölcs tettet nem ér
Kétely soha; de példa nélküli
Tett önmagába’ hordja a félelem
Magvát. Van-é előzmény, példa ily
Nagy sarczra? Nem hiszem. S nem kellene
A népet a törvénytől elszakitni
S önkényre fűzni. – Hogyan? Mindene
Egy hatodát? Irtóztató adó!
A fárul igy gyümölcsöt, lombot, ágat,
Mindent letépünk, még a törzsből is
Egy részt, s ha meghagyók is gyökerét,
Nedvét a lég elszíjja. Mindenüvé,
Hol e parancs áll, menjen uj parancs,
És közbocsánat mindannak, ki e
Nagy sarczot megtagadta. Kérem önt,
Nézzen utána: önre bizom.
Jól alapult és bölcs tettet nem ér
Kétely soha; de példa nélküli
Tett önmagába’ hordja a félelem
Magvát. Van-é előzmény, példa ily
Nagy sarczra? Nem hiszem. S nem kellene
A népet a törvénytől elszakitni
S önkényre fűzni. – Hogyan? Mindene
Egy hatodát? Irtóztató adó!
A fárul igy gyümölcsöt, lombot, ágat,
Mindent letépünk, még a törzsből is
Egy részt, s ha meghagyók is gyökerét,
Nedvét a lég elszíjja. Mindenüvé,
Hol e parancs áll, menjen uj parancs,
És közbocsánat mindannak, ki e
Nagy sarczot megtagadta. Kérem önt,
Nézzen utána: önre bizom.
| WOLSEY | (titkárához, halkan). |
Minden megyébe a király kegyes
Parancsa menjen. A sérelmesek
Engem okolnak; ird meg, hogy saját
Közbevetésem szerzé a parancs
Visszavonatását s a király kegyét meg.
| A többiről majd útasítalak. | (Titkár el.) |
KATALIN.
Sajnálva hallom Buckingham felől,
Hogy elvesztette fölséged kegyét.
Sajnálva hallom Buckingham felől,
Hogy elvesztette fölséged kegyét.
HENRIK.
Szánják sokan. Tanúlt, nemes lovag,
És ritka szónok; természettül ő
Igen sokat nyert; tudományban is
Példányul állhat sok tudós előtt.
Mástól segélyre nem szorúl. De nézd,
Ha mind e szép tulajdon rossz irányt vesz’,
– Romlott levén a sziv – mind bűnre vál’,
Tizszer rútabbra, mint a mily dicső
Előbb vala! Lám e tökélyes ember,
E fél csoda, kit, a mikor beszélt,
Bűvölten halgatánk s órákat is
Csak perczeknek érzénk, ő most, asszonyom,
Előbbi báját rútra forditá, oly
Undokra, mintha egy pokol mocsárt
Kent volna rá! – Maradj csak s dolgokat
Hallandsz felőle (itt ez, megbizott
Sáfára volt), miknél gyászt ölt fel a
Becsűlet. – Ismételd az elbeszélt
Gazságokat! Nem érezhetjük őket
Elég kevéssé, és nem hallhatunk
Elég sokat felőlük.
Szánják sokan. Tanúlt, nemes lovag,
És ritka szónok; természettül ő
Igen sokat nyert; tudományban is
Példányul állhat sok tudós előtt.
Mástól segélyre nem szorúl. De nézd,
Ha mind e szép tulajdon rossz irányt vesz’,
– Romlott levén a sziv – mind bűnre vál’,
Tizszer rútabbra, mint a mily dicső
Előbb vala! Lám e tökélyes ember,
E fél csoda, kit, a mikor beszélt,
Bűvölten halgatánk s órákat is
Csak perczeknek érzénk, ő most, asszonyom,
Előbbi báját rútra forditá, oly
Undokra, mintha egy pokol mocsárt
Kent volna rá! – Maradj csak s dolgokat
Hallandsz felőle (itt ez, megbizott
Sáfára volt), miknél gyászt ölt fel a
Becsűlet. – Ismételd az elbeszélt
Gazságokat! Nem érezhetjük őket
Elég kevéssé, és nem hallhatunk
Elég sokat felőlük.
WOLSEY.
S mondd bátran el, mit a herczeg felől,
Mint hű alattvaló, kipuhatoltál.
| Állj elé |
Mint hű alattvaló, kipuhatoltál.
HENRIK.
Bátran beszélj.
Bátran beszélj.
SÁFÁR.
Szokása volt, azzal fertőzni minden
Szavát szünetlen, hogy ha a király
Utódtalan hal el, a koronát
Majd ő keríti kézre; szó szerint
Hallám saját szájából ezt, veje
Lord Abergan’ny előtt; és szinte akkor
Bibornok úrra bosszút esküvék.
| Először is naponkint |
Szavát szünetlen, hogy ha a király
Utódtalan hal el, a koronát
Majd ő keríti kézre; szó szerint
Hallám saját szájából ezt, veje
Lord Abergan’ny előtt; és szinte akkor
Bibornok úrra bosszút esküvék.
WOLSEY.
Jegyezze meg felséged a fogamzó
Bűnt, kérem, ebben: felségedhez ily
Rossz indulattal lévén, mint kiván
Felségeden kivül barátinak
Is ártani!
Jegyezze meg felséged a fogamzó
Bűnt, kérem, ebben: felségedhez ily
Rossz indulattal lévén, mint kiván
Felségeden kivül barátinak
Is ártani!
KATALIN.
Legyen keresztyén irgalmú!
| Ugyan bibornok úr, |
HENRIK.
Tovább!
Szólj, s mire épité, holtunk után,
Jogát a trónhoz? Hallád valaha,
E pont iránt mikép nyilatkozott?
Tovább!
Szólj, s mire épité, holtunk után,
Jogát a trónhoz? Hallád valaha,
E pont iránt mikép nyilatkozott?
SÁFÁR.
Ebbéli álmát Hopkins Nicolas
Egy jóslatára épité.
Ebbéli álmát Hopkins Nicolas
Egy jóslatára épité.
HENRIK.
E Hopkins Miklós?
| Ki volt |
SÁFÁR.
A gyóntatója, a ki szüntelen
Királyi álmakkal táplálta.
| Karthauzi barát; |
Királyi álmakkal táplálta.
HENRIK.
Honnan tudod?
| S ezt |
SÁFÁR.
Hogy felséged Frankhonba útazék,
A Rózsa-háznál, a pultney-i szent
Lőrincz kerűletében mulatott a
Herczeg. S velem beszélve, kérdezé,
Mit mondanak felséged útja felől
Londonban? – Félnek, felelém, hogy a
Frank csalfa lesz, s felségedet veszély
Érendi. – Erre herczegem: Való,
Van félni ok, s aggódik maga is,
Hogy bételik egy szent barát szava,
„Ki – mondá – többször énhozzám üzent,
Kéretve, hogy káplányom’, de la Car
Jánost bocsássam el hozzá, mivel
Egy fontos ügybe’ mondandója van.
Aztán, a szent gyónás pecséte mellett
Megesketé, hogy a mit fölfedend,
Rajtam kivűl egy léleknek se’ mondja;
S igy szóla ekkor, vontatott komoly
Hangon: Se a király, se magva, ezt
Megmondd a herczegnek, föl nem virúl:
Azért a nép kedvét keresse, mondd meg,
Mert egykor ő birandja Angliát.”
| Kevéssel azelőtt, |
A Rózsa-háznál, a pultney-i szent
Lőrincz kerűletében mulatott a
Herczeg. S velem beszélve, kérdezé,
Mit mondanak felséged útja felől
Londonban? – Félnek, felelém, hogy a
Frank csalfa lesz, s felségedet veszély
Érendi. – Erre herczegem: Való,
Van félni ok, s aggódik maga is,
Hogy bételik egy szent barát szava,
„Ki – mondá – többször énhozzám üzent,
Kéretve, hogy káplányom’, de la Car
Jánost bocsássam el hozzá, mivel
Egy fontos ügybe’ mondandója van.
Aztán, a szent gyónás pecséte mellett
Megesketé, hogy a mit fölfedend,
Rajtam kivűl egy léleknek se’ mondja;
S igy szóla ekkor, vontatott komoly
Hangon: Se a király, se magva, ezt
Megmondd a herczegnek, föl nem virúl:
Azért a nép kedvét keresse, mondd meg,
Mert egykor ő birandja Angliát.”
KATALIN.
Ha nem csalódom, te sáfár valál
A herczegnél, s a bérlők vádai
Miatt lől elmozdítva. Jól vigyázz,
Nehogy bosszúból egy derék nemest
Terhelj; s nemesbet: lelkedet veszitsd
Örökre el! Ismétlem, jól vigyázz,
Sőt kérlek erre.
Ha nem csalódom, te sáfár valál
A herczegnél, s a bérlők vádai
Miatt lől elmozdítva. Jól vigyázz,
Nehogy bosszúból egy derék nemest
Terhelj; s nemesbet: lelkedet veszitsd
Örökre el! Ismétlem, jól vigyázz,
Sőt kérlek erre.
HENRIK.
| Hagyjad őt. – Tovább! |
SÁFÁR.
Lelkemre, szent igaz minden szavam.
Mondám uramnak: hát ha e barátot
Pokol varázs csalá meg; s hogy minő
Veszélyes igy kérőzni valamely
Eszmén, mig tettre érik; már pedig
Ugy lesz, ha benne hisz. „Csitt – igy felelt –
Káromra nem lesz.” S még hozzá tevé:
„Halt volna csak meg multkor, hogy beteg
Volt a király: bibornok uram feje
S Lovell Tamásé mi hamar után-
Gurult vala.”
Lelkemre, szent igaz minden szavam.
Mondám uramnak: hát ha e barátot
Pokol varázs csalá meg; s hogy minő
Veszélyes igy kérőzni valamely
Eszmén, mig tettre érik; már pedig
Ugy lesz, ha benne hisz. „Csitt – igy felelt –
Káromra nem lesz.” S még hozzá tevé:
„Halt volna csak meg multkor, hogy beteg
Volt a király: bibornok uram feje
S Lovell Tamásé mi hamar után-
Gurult vala.”
HENRIK.
Mit? ily gonosz? Bizony
Gonosz egy ember! Tudsz-e többet is?
Mit? ily gonosz? Bizony
Gonosz egy ember! Tudsz-e többet is?
SÁFÁR.
Tudok, királyom!
Tudok, királyom!
HENRIK.
| Szólj. |
SÁFÁR.
Midőn felséged Blomer Vilmosért
A herczeget megfeddé –
| Greenwichben egyszer, |
A herczeget megfeddé –
HENRIK.
Hűbéresem volt, s a herczeg vevé
Szolgálatába mégis. – Nos, mi volt?
| Ugy! Tudom! |
Szolgálatába mégis. – Nos, mi volt?
SÁFÁR.
„Ha – szólt – ezért bezárat, példaúl a
Towerbe, gondolám: eljátszanám
A szerepet, mit boldogult atyám a
Bitor Richárddal készült játszani,
Mikor Salisburyban őelébe
Kérezkedék, s ha bébocsáttatik,
Kését szivébe döfte volna.”
„Ha – szólt – ezért bezárat, példaúl a
Towerbe, gondolám: eljátszanám
A szerepet, mit boldogult atyám a
Bitor Richárddal készült játszani,
Mikor Salisburyban őelébe
Kérezkedék, s ha bébocsáttatik,
Kését szivébe döfte volna.”
HENRIK.
Bősz áruló!
| Oh! |
WOLSEY.
Nos, asszonyom, ha ez
Szabad: vaj ő felsége élhet-é?
Nos, asszonyom, ha ez
Szabad: vaj ő felsége élhet-é?
KATALIN.
Isten vezérlje mindezt jóra!
Isten vezérlje mindezt jóra!
HENRIK.
Valami nyomja szivedet; beszélj.
| Még |
SÁFÁR.
Majd, „atyj’ura” s a „kés” után, megállt – igy –
S félkeze tőrén, fél meg a szivén,
Szemét meresztve, szörnyet esküvék,
Mondván: ha véle rosszul bánnak, ő
Majd túltesz apján, ép a mennyi
A végrehajtás túl az ingatag
Szándékon.
Majd, „atyj’ura” s a „kés” után, megállt – igy –
S félkeze tőrén, fél meg a szivén,
Szemét meresztve, szörnyet esküvék,
Mondván: ha véle rosszul bánnak, ő
Majd túltesz apján, ép a mennyi
A végrehajtás túl az ingatag
Szándékon.
HENRIK.
Annak elejét vevők,
Kését szivünkbe döfje: mert rabun
S törvény előtt áll. Ha kegyelmet
Neki a törvény: jól jár véle; ha
Nem: tőlem azt ne várjon. Mert való,
Annak elejét vevők,
Kését szivünkbe döfje: mert rabun
S törvény előtt áll. Ha kegyelmet
Neki a törvény: jól jár véle; ha
Nem: tőlem azt ne várjon. Mert való,
| Hogy undok és veszélyes áruló! | (Mind el.) |
