Mikor Arany László felvázolta politikai költészetünk történetét (A magyar politikai költészetről, 1873), áttekintését azzal a jóslással fejezte be, hogy a közjogi harcok ideje elmúlt, s a jövőben, ha politikai fejlődésünk követheti az európai vezérnépekét, "föléledvén a társadalmi osztályok, elvek, pártok, igények, érdekek egymás közötti élesebb versengése… a politikai líra is hivatva lenne új húrokon zendülni meg".
Arany László jóslata bevált. Politikai költészetünkben, mely 1867-ig főképp a nemzet függetlenségén őrködött, lassacskán tükröződni kezdtek a társadalom belső harcai is. Megszólalt benne a romló közállapotok miatti aggodalom s a 71-es párizsi kommüntől felszított homályos szociális ábrándozás, a népszerű köztársasági gondolat, utóbb, 1877-78-ban (az orosz-török háború kitörésekor, illetve az okkupáció által előidézett európai háborús feszültség idején) egybeolvadva a háború- és hadseregellenességgel. E líra lényege: vádak a fennálló viszonyok ellen, lelkesedés egy utópikus, jobb társadalomért (amelyet csak néhány morális tartalmú jelzővel körvonalaznak) vagy a független Magyarországért; érzelmi szocializmus, érzelmek és szocializmus nélkül, s hozzátehethetjük, pátosz, igazi indulat nélkül, emelkedettség a fantázia ereje nélkül. Bár a nemzeti függetlenségre való törekvés is megszólal benne, tendenciája főképp általános emberi és republikánus; a hazafias lírát ekkor váltja fel a társadalmi irányú líra.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.