Rakétakorszak

Full text search

Rakétakorszak
Az 1950-es évek elejétől az atom-robbanószerkezetek hatóerejének növekedése, ugyanakkor tömegének és méreteinek csökkenése eredményeként egyre inkább szóba került a ballisztikus rakétával való célba juttatás lehetősége.
A II. világháborút követően ugyanis – a fasiszta Németország V-2 elnevezésű, irányított ballisztikus „nagyrakétája” (starttömege mindössze 12,3 t volt) nyomán – szinte mindegyik vezető katonai hatalom hozzákezdett az irányított ballisztikus rakéták továbbfejlesztéséhez. Az eredeti célkitűzés szerény volt, hiszen csak a tüzérségi lövegek 10-20 km-es lőtávolságát akarták néhány száz km-re növelni.
Az 1950-es évek elejére kifejlesztették az első, néhány száz km hatótávolságú tüzérségi rakétarendszereket, majd az évtized közepére megjelentek az első szárazföldi telepítésű, mai értelemben a közepes hatótávolságú (1000-5500 km) kategóriába tartozó rakétafegyverek.
Később azután nyilvánvaló vált, hogy a „tüzérségi” rakéták méretének és starttömegének növelésével, valamint a rakéta fokozatokból való összeállításával mind a hatótávolság, mind pedig a célba juttatható robbanószerkezet tömege számottevően fokozható. Az 1950-es évek második felére kifejleszthetővé vált olyan hordozórakéta, amely a több tonna tömegű, nagy hatóerejű atomtöltetet 1000 km-nél messzebbre, akár 8-10 000 km-nyi távolságra is el tudta juttatni.
Az atomtöltet nagy hatóereje kiegyenlítette, hogy az akkori kezdetleges rakétairányító rendszerek csak meglehetősen pontatlan célba érkezést tettek lehetővé, mintegy 2-4 km-es eltéréssel.
Az első interkontinentális (5500 km-nél nagyobb hatótávolságú, kétlépcsős, mintegy 250 t starttömegű) ballisztikus óriás rakétát a Szovjetunióban indították sikeresen útnak 1957 augusztusában. Alig fél esztendővel később az Egyesült Államokban is megjelent az első interkontinentális rakéta.
A nukleáris technika és a rakétatechnika eredményei révén egyre újabb hadászati rakéták jelentek meg. Az 1960-as évek elejére csökkent a hadászati rakéták starttömege, megkezdődött a hatalmas föld alatti építménybe – a silóba – történő elrejtésük.
Az 1960-as évek első felében a világtengereken, óceánokon megjelentek az atomhajtású, 12-20 atomtöltetű rakétát hordozó tengeralattjárók. Ezek a felderítéstől szinte teljesen védett rakétaindító berendezések csaknem korlátlan ideig hajózhattak a víz alatt, még a rakéták elindításához sem kell a vízfelszínre kerülniük.
Az 1970-es évek elejétől kezdve a szárazföldi telepítésű, majd a tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakétákat olyan fejrészekkel cserélték fel, amelyek több, külön-külön célra irányítható atomtöltetet tartalmaznak. E fejlesztés eredményeként a hadászati rakéták célmegsemmisítő képessége jelentősen megnőtt, miközben a rakéták száma változatlan maradt, sőt még csökkent is.
Az atomtöltettel felszerelt ballisztikus rakéta gyakorlatilag abszolút fegyverré vált. Minden más fegyverrendszertől megkülönböztetik sajátosságai: a korlátlan hatótávolság, a rendkívül nagy célmegközelítési sebesség és a célba érkezés pontossága.
A hadászati támadófegyverek állománya szolgál alapul a hadászati erőviszony-számvetésekhez.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi