A világ mezőgazdasága | Tények Könyve

A világ mezőgazdasága

A világélelmezési helyzet fordulóponthoz érkezett 1988-ban: súlyos katasztrófák pusztítottak a Föld legjelentősebb termőterületein. Afrikában s a Közel-Keleten az utóbbi évek legsúlyosabb sáskajárása, az amerikai kontinensen 34 év óta a leghosszabb szárazság, Ázsiában pedig hatalmas árvizek tizedelték meg a termést. A jelentősen megcsappant gabonatermés a világtartalékok drasztikus zsugorodásához, az árak ugrásszerű emelkedéséhez vezetett. A gabonatermés 4 év óta először a fogyasztás szintje alatt maradt. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) adatai szerint a világ élelmiszer-készletei a 70-es évek elejének általános élelmezési válsága óta a legalacsonyabb szintre estek 1988-ban. A világ gabonakészletei pl. 14%-kal, 384 millió tonnára apadtak. A szervezet felmérései szerint a készletek feltöltéséhez és az élelmiszer-szükséglet kielégítéséhez 1989-ben 225 millió tonnával, azaz 13%-kal kellene növelni a világ gabonatermését, amire – amióta gabona terem a Földön – még nem volt példa. A készletcsökkenés meghozta a maga jótékony hatását a nemzetközi árupiacokon: a világpiaci árak az 1987-es árszinthez képest egész éven át átlagosan több mint 10%-kal voltak magasabbak. Az 1987–88-as mezőgazdasági idény teljesítményére egyértelműen rányomta a bélyegét, hogy az Egyesült Államok és Kanada legfontosabb termőterületein több mint 3 hónapig nem esett eső (ehhez hasonló szárazság 1934 óta nem volt a kontinensen). Alabamától Kaliforniáig szinte minden államban kiégett földeket, elpusztult állatokat lehetett látni. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium nyilvánosságra hozott adatai szerint a kukoricatermés 37, a szójatermés 23, a búzatermés 13%-áról kellett lemondani. A szárazság okozta óriási terméskiesés következtében a gabonaárak az év második felében 35–40%-kal emelkedtek. Júliusban – a legnagyobb szárazság idején – a szójabab tonnájáért 520 dollárt, a kukoricáért 120, a búzáért 140 USD-t is megadtak. Az amerikai kormányzat a farmereket ért bevételkiesésért kártalanítást fizetett: a magasabb gabonaárakból származó 7,5 milliárd USD 66%-át (5 milliárd USD) fordították erre.

Az aszály – a gabonafélék áraival ellentétben – kedvezőtlenül hatott a hús árára: a kiégett legelők és kiszáradt folyók ugyanis az állatállomány pusztulásával fenyegettek, miközben a takarmánykészletek egyre szűkösebbé váltak. Így a farmerek kénytelenek voltak az állatállomány jelentős részét még kipusztulás előtt a vágóhídra küldeni. A megnövekedett húskínálat pedig a tőzsdéken közel 10%-os áreséshez vezetett. A szárazság ellenére az Egyesült Államok az 1987-88-as idényben 150 millió tonna mezőgazdasági terméket exportált, 20 millió tonnával többet, mint egy évvel korábban, s így továbbra is a mezőgazdasági termékek egyik legnagyobb világpiaci szállítója maradt.

Bangladesben is természeti katasztrófa pusztított 1988-ban: területének mintegy 75%-át árasztotta el a víz. A 110 milliós ország emberemlékezet óta nem élt át ekkora katasztrófát: 30 millióan váltak hajléktalanná. Az árvizet hosszan tartó éhínség követte – miután az ország, amely már eddig is szűkölködött gabonából, rizstermelésének felét elveszítette – Japán 14 millió USD, az Egyesült Államok 150 millió USD értékű segélyt juttatott el az országba, jelentős részét gabonában.

A júniusi aratás megkezdésével némileg enyhült a hónapok óta tartó rizshiány Vietnamban. 1988-ban 3 millió vietnami már a betevő rizshez sem jutott hozzá. Az ország élelmezésében létfontosságú rizs termesztése évek óta a 18 millió tonnás szinten stagnál, miközben a lélekszám évente több mint 1 millióval nő, s így a termelt mennyiség egyre kevesebb a 68 millió lakos élelmezéséhez. Különösen az ország északi részében jelentkeztek a nehézségek, ahol a szükséges 4 millió tonna étkezési rizs helyett az év első felében mindössze 3,4 millió jött össze. Hogy ez többet ne fordulhasson elő, a hanoi vezetés 1988-ban számos agrárpolitikai intézkedést hozott: eltörölték a földműveseket sújtó korábbi korlátozásokat, sőt az állam kötelezettséget vállalt, hogy 1990-ig nem engedi nyílni az agrárollót. Az őstermelők szabadon eladhatják árujukat – ami eddig szigorúan tilos volt –, a háztáji termelés és árusítás adómentes; az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek önállóan gazdálkodhatnak, az állam a felvásárlási árakat hosszú távra a szabadpiaci ármozgásokat követve szabja meg. Teszik ezt mindazért, mert a háztáji gazdálkodás nagy tartalékokat rejt: ez adja a hústermelés 90, a zöldség- és gyümölcstermesztés 70, a rizstermelés 35%-át.

Az afrikai országokban 1988-ban 71,8 millió tonna gabona termett; 7,8%-kal több, mint 1987-ben. A növekedés hosszú évek óta először haladta meg a népszaporulatot, de az eloszlás nem volt egyenletes. Afrikának a Szaharától délre eső része minden eddiginél súlyosabb helyzetben volt. A FAO adatai szerint az e térségben fekvő 45 afrikai országnak az előző évinél 45%-kal több, összesen 4,5 millió tonna élelmiszerre volt szüksége 1988-ban az életben maradáshoz. Az év elején Etiópia volt a legnehezebb helyzetben; 1,3 millió tonna élelmiszer hiányzott. Szudánban a legutóbbi aratáskor betakarított gabona mennyisége messze elmaradt az előző 2 év viszonylag kedvező eredményei mögött, s így mintegy 470 000 tonna élelmiszersegélyre lett volna szükség. Angola és Mozambik közel 1 millió tonnás hiánnyal küszködött. A Száhel-övezet 9 országában a gabonatermés 10%-kal csökkent, amit elsősorban Niger és Csád sínylett meg. Hiába termett többlet a környező országokban, ennek átadása a rossz szállítási és raktározási feltétetek miatt nem történt meg. Fekete-Afrikában 1988-ban is rendszertelen és egyenlőtlen eloszlású volt az eső, az ökológiai helyzet romlott, s ezzel párhuzamosan folytatódott az elsivatagosodás. A Szahara gyakorlatilag akadálytalanul és megállíthatatlanul terjeszkedik a kontinensen.

Továbbra is bonyolult és ellentmondásos a helyzet az ázsiai fejlődő országok agrárszektoraiban.

Kínában az utóbbi években elért eredmények ellenére a mezőgazdasági termelés elmarad a növekvő lakossági igényektől. Az elmúlt 10 évben 34%-kal, több mint 400 millió tonnára emelkedett a gabonatermelés, de ez az 1987-88-as esztendőben nem volt elegendő a 14 millióval gyarapodott kínai lakosság számára. Az Economic Information c. napilapban közzétett jelentés szerint Kínában 25 millió tonnás volt a gabonahiány. Számos szakértő szerint ennek egyből véget vetne, ha az állam felszabadítaná a gabonaárakat, megszüntetné a költségvetést megterhelő állami szubvenciókat, melyek 1987-ben az állami összkiadások 80%-át vitték el. Az ártámogatási rendszer megszüntetésére 3 évvel ezelőtt kidolgoztak ugyan egy programot, de azt elvetették, mert az élelmiszerárak túlzott felemelésével járt volna. A gabonahiánynál csak a cukorhiány volt nagyobb: a belföldi termelés olyannyira elmaradt az 1987-estől, hogy a készletek vészesen csökkentek. A kínai vezetés mindamellett jóval kevesebb jüant adott mezőgazdasági beruházásokra, mint egy évvel korábban.

A Szovjetunió 1988-ban nem kevesebb mint 10,3 milliárd rubelt – hivatalos árfolyamon számolva 16,5 milliárd USD-t – fordított élelmiszerimportra: 35 millió tonna gabonát, 4,1 millió tonna cukrot 700000 tonna húst és húskészítményt, 200 millió darab tojást és 800 000 tonna burgonyát vásárolt külföldön. Ennek ellenére az üzletek polcai üresek voltak, s sokan úgy vélték: az élelmiszer-ellátás rosszabb, mint amikor Gorbacsovot főtitkárrá választották. Pedig a Szovjetunió a világ legnagyobb mezőgazdasági termelői közé tartozik. Az ágazat azonban rendkívül ellentmondásos: évente 100 millió tonnás búzatermése pl. harmadik a világon; mégis a Szovjetunió a nemzetközi búzapiac első számú importőre, s megrendelései jelentősen befolyásolják az árakat. A szovjet mezőgazdaság katasztrofális helyzete 1988-ban is számos központi tanácskozás témája volt. Rendkívül nagy jelentőségű lépések történtek az állami és kolhoztulajdon eddig monolitikus szektorának a megbontására. Egyre többet hangzott el a szovjet vezetők szájából: a mezőgazdasági nagyüzemeken belül, azok mellett és helyett kisszövetkezeti, bérleti, családi és magánvállalkozási formákat is alkalmazzanak. 1989 nyarán egyetértés született abban, hogy a háztájit, a családi vállalkozásokat, a földbérleti rendszert kell erősíteni.

A szocialista országok mezőgazdasági teljesítményére is kihatott a szárazság. A nyári aszály főleg a déli országokat érintette: katasztrofális terméskiesést szenvedett Bulgária, Románia és Jugoszlávia. Csehszlovákiában és az NDK-ban is számottevően elmaradtak a gabonatermés – átlagok az 1987-es eredménytől is. Úgy tűnik, a térség országainak továbbra is érzékeny pontja a mezőgazdaság: 1984 óta a gabonatermés csökkenő tendenciát mutat, amit az állati termékek terén tapasztalt kismértékű emelkedés csak részben ellensúlyoz. A takarmányellátás folyamatosan romlik. A KGST-országokban és Jugoszláviában a mezőgazdasági termelés növekedése sem 1987-ben, sem 1988-ban nem érte el még az 1%-ot sem. A szocialista országok közül csak Magyarország és Jugoszlávia számít nettó gabonaexportőrnek.

Az amerikai szárazság legnagyobb haszonélvezői az EGK-tagországok voltak. Előnyös helyzetüket azonban nem használták ki 1988-ban. Hiába emelkedtek a mezőgazdasági termények világpiaci árai, kormányaik továbbra is hatalmas összegeket fordítottak a belső felvásárlási árak támogatására, a mezőgazdasági termelők közvetlen segélyezésére. Más módszereik is vannak, amelyek korántsem számítanak ennyire protekcionistának versenytársaik szemében: a termelés visszafogása, ill. a szántóterület egy részének a kivonása a termelésből.

Nyugat-Európában az év agráreseményének a hosszas huzavona után jan. 1-jével bevezetett, a húsokra vonatkozó hormontilalom számított. A rendelkezés szerint 1988-tól valamennyi közös piaci tagországban tilos hormonnal beoltani az állatállományt, ezt ugyanis eddig a hústermelés növelése érdekében engedélyezték. Az intézkedésre azért került sor, mert szakértők szerint a hormonnal kezelt hús fogyasztása rákos elváltozásokat okozhat, ill. megzavarhatja az emberek hormonháztartását. Az intézkedés hiányossága, hogy 3 természetes és 1 mesterséges hormonkészítmény felmentést kapott a tilalom alól.

A közös piaci rendelkezés heves tiltakozást váltott ki az amerikai és az ausztrál exportőrökből: nekik ugyanis 1989 jan.-tól kellett eleget tenni az EGK tiltó hormonelőírásainak. Az Egyesült Államok 125 millió, Ausztrália 60 millió USD értékben szállított hűst 1988-ban az EGK piacaira, s félnek, hogy a jövőben elesnek ettől a jövedelemtől.

Érezhetően fokozódtak az indulatok 1988-ban is a világ mezőgazdasági kereskedelmének gyökeres megváltoztatását célzó nemzetközi megbeszéléseken. Sőt, a folyamat már-már annyira elmérgesedett, hogy komolyan úgy nézett ki: holtpontra jutnak a tárgyalások a 3 nagy érdekszféra – az Egyesült Államok, az EGK és a világ agrárexportjából 25%-kal részesedő 14 mezőgazdasági exportőr, az ún. Cairns-csoport – között. A decemberben Montrealban megtartott félidős GATT-tanácskozáson lényegében semmi sem történt. Továbbra is mindenki a maga igazát hajtogatta: az Egyesült Államok és a cairnsiek a mezőgazdaságnak nyújtott globális támogatások teljes felszámolását hangoztatta, az EGK pedig indokait a szubvenciók további megtartására. Az amerikai farmerek, megelégelvén az egy helyben topogást, azt javasolták a washingtoni kormányzatnak, hogy a GATT-tól független, az UNCTAD, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának égisze alatt tárgyaljanak a nemzetközi agrárliberalizáció kérdéseiről. Úgy vélték: a GATT képtelen stabilizálni a mezőgazdasági árakat. Egy olyan agrárrendszer kidolgozását sürgették, amely mind a felhasználók, mind a termelők érdekeit szem előtt tartva – meghatározott mutatók szerint – az ipari termékek áraihoz kapcsolná a mezőgazdasági termékek árait.

Az 1988-as év egészére jellemző „árboom” 1989 első félévére kifulladt. A Nemzetközi Búzatanács (IWC) nyilvánosságra hozta előrejelzéseit az 1989-90-es idényre. Eszerint rekordtermés várható: bőséges lesz a kínálat mind búzából, mind a többi gabonaféléből. A legfrissebb IWC-jelentés szerint a világ országaiban az előző idény 504 millió tonnás búza betakarítása az 1989–90-es szezonban 535 millióra emelkedik, egyéb gabonából pedig – az egy évvel korábbi 730 millió tonnával szemben – 830 millió tonna lesz a termés.

Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi